Delfintánc

  Vagy nem is kicsit. Most nem csak úgy idelököm a verset, lesz hozzá szép kis bevezető. Amikor az előző megszületett egy alkotó délután után, benne voltam egy energiában, és természetszerűleg ez jött ki belőlem. Egyébként jó kis vers, de azért igen erősen előjönnek benne generációs dolgok. És valljuk be, azért átszövi egy elégikus hangulat. Ez is én vagyok, nem tagadom le és meg.   Érdekességképp említem, hogy másnap lebetegedtem, és két napig szinte csak aludtam. Aztán viszonylag gyorsan összeszedtem magam, és pont egy héttel az előző vers megszületése után jött a vad késztetés, hogy írjak egy másik önarcképet. Egy olyat, ami valóban rólam szól. Így született meg ez a szívemnek nagyon kedves verzió: Főnix vagyok, újrakezdő, meghaló és föléledő. Skorpió-én mélységbe hív, transzformál és sokat tanít. Kos aszcendens nekiindul, szenvedélye sosem csitul. Delfin lényem örömteli, az Élet egy nagy kaland neki! Harcos vagyok, amazon nő, kardom, pajzsom nagyon menő! Anya vagyok, ...