Delfintánc

   Az úgy kezdődött, hogy részt vettem egy elvonuláson Farkaskútvölgyben. Meseszép a hely, már érkezéskor teljesen elvarázsolt. Murvás parkoló volt kialakítva, a recepciós a lelkemre kötötte, hogy fűre ne álljak. Kiválasztottam a legfelső helyet, hogy szépen utánam tudjanak állni a többiek, én voltam ugyanis az első érkező.   Megérkezett a második résztvevő, vele jót beszélgettem, a kezdeti izgalom és feszültség szépen kioldódott (idegen társaságban mai napig feszengek eleinte). Aztán sorra jöttek a többiek, ettünk, csevegtünk. Láttam, hogy egy nagy zöld autó mégis mögém áll.   Egyszer csak lentről kiabált integetve egy szőke hölgy: "Szia! Picit belementünk az autódba! Jó kis bemutatkozás, he-he!" Ledermedtem. Az én kis Suzy Rey-m, a gyönyörűségem, aki megjárt velem sok szép helyet, és annyira, de annyira vigyáztam rá, megsérült! Torkomban gombóccal elindultam lefelé, fölkészülve a szörnyű látványra.   Leérve konstatáltam, hogy egy apró sérülés keletkezett csak az autón. Igaz

   Az idei nyár történései arra késztettek, hogy ismét intenzíven belemerüljek a gyermek egészséges felnövekedésének rejtelmeibe. A vicc az, hogy ugyanarra a könyvre szavaztam, amire jó pár éve, az viszont kimaradt, hogy anno is megvettem, így most két példányban van meg 😃. Ha érdekel valakit, Visszatalálunk egymáshoz? címmel a Nyitott Akadémia adta ki, és négy neves pszichológus gondolatai szerepelnek benne.   Nekem most azért is volt különösen értékes újraolvasni, mert egyszerre támogatott a saját ellopott és a fiam most megélt kamaszságában. Érdekes megfigyelnem magamon, hogy bármennyit olvasok, fejlesztem magam, amikor új korszakba lép a fiam, iszonyatos erővel törnek elő a saját sérüléseim, és egyszerre gyógyítom magam, és igyekszem neki már az egészséges mintával megjelenni.   Itt jegyzem meg, van egy olyan nézet, mely szerint a lélek leszületése előtt maga választja ki az életfeladatait, fontos tapasztalatait. Szeretném jelezni, bármit szívtam a mostani életem előtt, amitől jó