Delfintánc

   Közelmúltam megélései inspiráltak, hogy "tollat ragadjak" újra. Amúgy az érzelmi érintésről fogok írni, csak hogy ne gyötörje végig magát a bejegyzésen és aztán csalódjon, aki a cím alapján másra számít 😃   Szóval volt nekem egy olyan istenigazából komoly kis összeomlásom. Nem is ez a lényeg, hanem ezután nagyon erős késztetést éreztem, hogy írjak azoknak, akik idáig juttattak. Óriási akaraterővel lebeszéltem magam, és inkább azoknak írtam, akiknek hálás vagyok. Na és ezt így, ahogy van, megosztottam egy Fb. poszthoz.    Egyik ismerősöm kommentje: "Szív csakra meditáció!". Utána biggyesztett két piros szívecskét is megerősítésképpen. Az első zsigeri reakciómat nem írom le, túl sok autentikus kelet-alföldi kifejezés szerepelt benne. Lehiggadva úgy reagáltam: jó szó és ölelés.    Nagyon érdekes és izgalmas korban élünk. Sok olyan szellemi tanításhoz van hozzáférésünk, amik korábban csak zártabb közösségekben voltak jelen. Válogathatunk különböző módszerek, technik

Én holnap az anyát ünneplem, ki szülte e gyermeket. A nőt, aki kitartott, bármi történhetett. Ünneplek minden nőt, kit férje bántott, megvert. De ő erősebb volt, mert ebből is felkelt. Én holnap az anyát ünneplem, aki férfit nevelt. Közben a Sötéttel harcolt, és csak erősebb lett. Ünneplek minden nőt, kit bajában magára hagytak. Sem érzelmileg, sem anyagilag nem támogattak. Én holnap az anyát ünneplem, ki gyógyította magát, hogy fiának ne adja át ősei fájdalmát. Ünneplek minden nőt, ki elég bátor volt, hogy más utat válasszon, ne azt, ami holt. Én holnap az anyát ünneplem, ki ejthet bár ezer könnycseppet, szépen letörli őket, és a Gonosz arcába nevet. Ünneplek minden nőt, ki sokat sír és nevet. Akárhányszor tapossák meg, ő még mindig szeret. Én holnap az anyát ünneplem, és vele a gyermeket. Mert ezt a lélekköteléket eltépni nem lehet. Ünneplek minden nőt, és minden gyermeket, kiket nem a vér köt, hanem a szeretet. Én holnap elcsendesedek. És nézd, Kincsem, nem sírok már! Mert lélekben

  Ma egészen rendkívüli élményben volt részem. Már több, mint egy éve járok aquajogging órára. A sérült térdeim miatt kezdtem el, úgy terveztem, 1-2 hónapig megyek, amíg megerősödnek, de annyira megszerettem a tanárnőt, a többieket, és éreztem, hogy ez az úszástól merőben eltérő mozgásforma  nagyon jót tesz, hogy tartósan ott ragadtam.    Én imádom a vizet, de nagyon nehéz volt megszoknom, hogy lábakon és hasamon viselt ellenállásokkal mozogjak. A vízi súlyzókkal ellenben hamar jó barátságba kerültem.    A nyár mindenkinek jövés-menéssel, üdüléssel telt, több órát kihagytunk. Most, hogy kezdtünk belerázódni az új "tanévbe" 😃 , a tanárnő újítással lepett meg. Biztos van valami normális neve azoknak a hajlítható szivacs rudaknak, amiket hozott, én magamban hernyónak kezdtem el becézni őket.    Nekem eleve nehéz volt megszokni önálló életre kelt hernyómat, de lelkesen igyekeztem betörni. Már egész jól összehangolódtunk, amikor a tanárnő kiadta a következő feladatot: vegyük a lá