Delfintánc

  Szóval az úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt elkezdtem kiírni magamból a dolgokat. Eleinte főleg rossz dolgokat. Valahányszor megosztottam egy-egy ilyen írást a Facebook oldalamon, mindig megkönnyebbültem. Aztán egyre kevesebb rossz dolog jött, és mellé érkeztek jók is. Viccesek, vidámak, amiket ugyanolyan jó volt megosztani. Maroknyi, ám annál lelkesebb olvasótáborom egyik tagja már akkor fölvetette, hogy blogot kéne írnom. Jól hangzott, csak fogalmam se volt, mi is az a blog. Igen, én egy letűnt kor gyermeke vagyok. Ennek ellenére belevágtam, de valahol a technikai rész legelején föl is adtam. Teltek-múltak az évek, és nemrégiben egy igazi írónő ismerősöm is fölvetette ugyanezt. Ennek már fele se tréfa, ilyen pozitív kritikát komolyan kell venni! Mivel a technikai ismereteim fikarcnyit sem bővültek, rögtön tudtam, hogy segítségre lesz szükségem. Először megkerestem azt az ismerősömet, aki segített beindítani egy munkahelyi rendszert, de ő jelezte, hogy nincs otthon a blog világá