Delfintánc

   Na, ma se alszom sokat 😃 De jár egy kis lazítás a sok súlyos energia után-nekem is, nektek is. Előző írásomban kifejtettem, mi inspirált mai balatoni utazásomra (aki nem olvassa szorgosan minden bejegyzésemet, így járt 😉 )   Mini nyaralásom első felében a dark side eléggé lefoglalt, aztán valahol a szokásos Nutellás palacsintámnál fordult a helyzet 😃 Úgy gondolom, sokan lebecsülik az édesség erejét. Nálam hihetetlenül erős regeneratív hatása van: megnyugszom, kisimulok, vidámabban tekintek a jövőre. És itt kell kiemelnem a kedvenc büfém kedélyjavító hatását. Mindenki nagyon aranyos, és az ételt kis kártyák fejében kapjuk meg, amelyen mese-és filmhősök, illetve maguk a filmcímek szerepelnek. A múltkor Mufasa voltam!    Mai úszásaim a vízhőfoknak köszönhetően igen dinamikusak voltak. Azért jó mélyre beúsztam mindhárom alkalommal. A második "hazaúszásnál" (a part felé) jutott eszembe, nem felelőtlenség-e, ha begörcsöl a lábam, vagy ilyesmi, igen szégyenletes halál lenne sz

                                                                 A puzzle összeáll   Tegnap meglátogatott a fiam. Nyár elején szakította meg velem a kapcsolatot, és hagytam, hadd tombolja ki magát, én sem zaklattam. Szeptember elején írtam rá először, és múlt vasárnap újra próbálkoztam. Mély levegőt vettem, és megkérdeztem, van-e kedve találkozni. Barátnőm bölcs javaslatára semleges helyet ajánlottam, de ő rögtön reagált, hogy hétfő reggel fel tud jönni. Madarat lehetett velem fogatni!   A tavaszi akcióival ellentétben most tartotta a szavát, és tényleg eljött. Átölelt, amire több, mint egy éve nem volt példa. Teával kínáltam, beszélgettünk, már kezdett giccsesen szép lenni a helyzet. Remek időzítéssel ekkor mondott be egy olyan dolgot, ami az apjára rendkívül jellemző (becsapni és meglopni másokat). Borzadva láttam a szemében azt a sunyi örömöt, ahogy mondta, úgysem lesz következménye annak, amit művelt.    Elmenőben mondta, hogy az iskolatáskáját a nagyanyjánál hagyta. Ennek akkor mé

   A címet Almási Kittitől csentem, az ő előadásán voltam szerdán. Szenzációs volt, tele humorral, könnyedséggel, és ezzel együtt mély mondanivalóval. Élveztem első perctől az utolsóig. Illetve az utolsó előtti percig. Mert az előadást egy aranyos házeladós példával zárta, és a tanulságot így foglalta össze: "Ha kevesebbet kínálnak, mint amennyit érünk, akkor abba nem megyünk bele. Ezt nevezzük határhúzásnak."    Úgy ültem pár másodpercig, mint akit nyakon öntöttek jeges vízzel, aztán lekevertek két taslit. Megérdemeltem. Közelmúltam kapcsolati cunamija után többször megkérdeztem ugyanis: miért?  (Na nem ilyen snassz, hanem hosszan, önsajnálattól zengő módon: De miéééééért?!! 😀 ). Hát ezért.    Mivel égi segítőim tudják, hogy visszaeső vagyok, ma kaptam erősítést. Finoman kezdődött. A mai Louise L. Hay üzenet: "A legjobbat érdemlem, és el is fogadom most. Minden szükségletem kielégül, minden kívánságom teljesül, mielőtt kérném." Bevallom, ezen kajánul vigyorogtam,

   Olyan rég voltam nagyon szőke...hát most bepótoltam. Eltöltöttem egy csodálatos napot a Balcsin, és remek hangulatban indultam haza. A szélvédőt ellepték a bogártetemek, és ahogy le akartam mosni, a maradék szélvédőmosó klasszul szétkent mindent, nyomokban láttam ki. Sebaj, megállok az első benzinkútnál. Nem sikerült, mire észrevettem, elsuhantam mellette.    Kiértem a sztrádára, ahol kellemes volt a forgalom. Beállt egy sor a belső sávban, de tempósan haladtunk. A bunkó fasz mögöttem úgy gondolta, neki jogai vannak, mindenki takarodjon az útjából. Befékezett úgy 10 centire az autómtól és folyamatosan villogott. Ahogy tudtam, elengedtem, de füstölögtem magamban. Zord elégtétellel töltött el, hogy az előttem haladó versenyző nem hagyta magát ilyen könnyen terrorizálni, úgyhogy kárörvendve néztem, ahogy folyamatosan villogva halad velem azonos tempóban önjelölt Forma 1-es pilótám. Na így hagytam ki a következő benzinkutat 😃   A harmadiknál nagyon figyeltem. Olyan jól sikerült, hogy e