Pozitív spirál

   A címet Almási Kittitől csentem, az ő előadásán voltam szerdán. Szenzációs volt, tele humorral, könnyedséggel, és ezzel együtt mély mondanivalóval. Élveztem első perctől az utolsóig. Illetve az utolsó előtti percig. Mert az előadást egy aranyos házeladós példával zárta, és a tanulságot így foglalta össze: "Ha kevesebbet kínálnak, mint amennyit érünk, akkor abba nem megyünk bele. Ezt nevezzük határhúzásnak." 

  Úgy ültem pár másodpercig, mint akit nyakon öntöttek jeges vízzel, aztán lekevertek két taslit. Megérdemeltem. Közelmúltam kapcsolati cunamija után többször megkérdeztem ugyanis: miért?  (Na nem ilyen snassz, hanem hosszan, önsajnálattól zengő módon: De miéééééért?!! 😀 ). Hát ezért. 

  Mivel égi segítőim tudják, hogy visszaeső vagyok, ma kaptam erősítést. Finoman kezdődött. A mai Louise L. Hay üzenet: "A legjobbat érdemlem, és el is fogadom most. Minden szükségletem kielégül, minden kívánságom teljesül, mielőtt kérném." Bevallom, ezen kajánul vigyorogtam, miután elképzeltem, ahogy a szükségletem kielégül...na ez nem tartott sokáig. Elővettem Louise könyvét, ahol szintén napi bontásban hosszabb lélegzetvételű pozitív gondolatok vannak. A mai üzenet így indult: "Sokan származunk diszfunkcionális családból." Erős kezdés, Louise! Az egészet nem idézem, csak a számomra legjelentősebb mondatokat. 

  "Ha korán megtanuljuk, mi a félelem és a bántalmazás, gyakran folytatjuk az újrateremtését ezeknek a tapasztalatoknak felnőtt fejjel. Lehet, hogy szigorúak vagyunk magunkhoz, a szeretet és a ragaszkodás hiányát úgy értelmezzük, hogy azt jelentik, hogy rosszak voltunk, és megérdemeljük az ilyen bántalmazást. Rá kell jönnünk, hogy hatalmunkban áll mindezt megváltoztatni...Nincs okunk ostorozni magunkat, hogy nem csináltuk jobban. A tőlünk telhető legjobbat tettük...Most szeretettel elengedhetjük a múltat és hálásak lehetünk azért, hogy elhozta nekünk ezt az új tudatosságot."

  Itt azért feldühödtem, és elkezdtem perlekedni égi segítőimmel: ez nem igazság, én már TUDOM, hogy értékes és szeretetreméltó vagyok! Hát igen, Ivett az ő okos kis fejecskéjében, ahol olyan sok okos gondolatot gyűjtött össze, ezt is tudja. És vajon mi van mélyen belül, ahova már nem jutnak el a gondolatok? Ahol az a kislány bújik meg, aki naponta többször meghallgatta, mennyire rossz, és nagyon, de nagyon kell szégyellnie magát. Akit lelkileg és testileg bántalmaztak. Akit kigúnyoltak az érzékenységéért...

  Nem tudom, mennyire érezhető, de remekül elvittem magam egy újabb önsajnálati körre. És most épp az okos kis fejecském segített! Én, kérem szépen, kognitív terápiában részesítettem magamat! 😀 Volt nekem idén egy munkahelyváltásom. Igen intenzív, mondhatni drámai volt, mégis nagyon élveztem. Végre kimoccantam egy elfogadhatatlan helyzetből, ugrottam a semmibe...és egy csodálatos helyre és helyzetbe kerültem. Egy olyan kollégámnál kaptam helyet, akit több évtizede ismerek, akitől mindig csak szeretetet, elfogadást, és rengeteg segítséget kaptam. A kínlódást, hogy találjak valakit, akivel valamennyire együtt tudok dolgozni, felváltotta egy tündéri asszisztensnő, akivel első perctől megvan az összhang...ja, és van fix helyettes, ha nem tud jönni, akit szintén imádok. Jó a hangulat, befogadtak, elfogadtak, valósággal lubickolok az érzésben. Hoppácska! Életem egyik területén tényleg elfogadnak és szeretnek, tehát jól gondolom, amit gondolok. De ami fontosabb, képes vagyok befogadni, ÉRZEM is. Itt már el tudtam hinni, hogy megérdemlem a jót.

  Ezen a csodálatos felismerésen felbátorodva visszamerészkedtem a fájdalmas élményemhez. Amikor szakítottam a kettes számú idiótával, olyan mélyen sebződtem, hogy azt ismételgettem magamnak: nagyon kell vigyáznom, én még egy ilyet nem bírok ki, abba már belehalok. Na, ez olyan jól sikerült, hogy esélye nem volt férfinak a közelembe kerülni hosszú-hosszú ideig. Aztán jött a krízis a fiammal, és egy újabb nagyon szomorú nyárnak néztem elébe...de megráztam magam, és azt mondtam: nem! Még egy nyarat nem adok Voldemortnak! Rituálisan kilakkoztam a lábkörmeimet vidám színesre, ez egy szerdai nap volt. És csütörtökön berobbant az életembe Zordon! Én pedig újra megnyitottam remegő kicsi szívemet.

  Azért jó, mert vele egy személyben át tudtam ismételni mindent (ha már Vénusz retrográd), amitől annyira rettegtem: hazudott, becsapott, manipulált, megalázott és elhanyagolt. Ha kapok egy sallert, teljes lett volna a repertoár, ahogy férfi nőt bánthat. Két nagyon fontos dologra megtanított:

1. Igen fájdalmas lecke árán emlékeztetett, ki nem vagyok már, és mit nem vagyok hajlandó az életemben eltűrni.

2. Megtörtént, amitől a legjobban féltem. És? Meghaltam? Nem. Nahát!

Kimondtam, sőt, leírtam a naplómba (ne csak mások szép gondolatai szerepeljenek benne): nem azért kaptam őt, mert nem érdemlek jobbat, hanem azért, mert ELHITTEM magamról, hogy nem érdemlek jobbat. És nem azért kell megfeszítve dolgoznom, hogy jobb emberré váljak, csak fel kéne végre ismernem, hogy már most elég jó vagyok.

Az élethez bátorság kell. Kockázatvállalás. Én idén kétszer kockáztattam nagyot. Az egyik nagyon jól sült el, a másik nagyon nem. Ez van. 

  Égi segítőim biztosra akartak menni ma, így a Fb-on Pszichomókus csodálatos szavai tették fel az i-re a pontot. 

"...Küzdeni azért, hogy valaki értékeljen minket, egy eleve elvesztett harc. Mert a megbecsülésért az emberi kapcsolatokban sosem kell küzdeni. Aki nem ismeri fel az értékünket alapból, és nem bánik velünk aszerint, ott nincs az a mennyiségű harc, ami után jól érezhetnénk magunkat. Sokan azonban azt gondolják, hogy ez a harc maga a szeretet, mert ebben nőttek fel. De ez csak egy séma, amit fel lehet ismerni, és meg lehet törni. Lesznek, mindig lesznek emberek, akiknek csillogni fog a szemük az örömtől, hogy találkozhattak velünk. De minél többet ragadunk le azoknál, akiknél az alapvető tiszteletért is harcolnunk kell, annál több ilyen igazán értékes kapcsolódástól fosztjuk meg magunkat. Érdemes megtanulni elengedni azokat az embereket, akik nem becsülnek meg minket, hogy maradjon hely és lehetőség az igazán értékes kapcsolódásoknak."

  Ez most egy idézgetős írás, de olyan gyönyörűen és szépen összecsengve fogalmazódik meg a lényeg, hogy fontosnak tartottam pontosan leírni. Nekem rengeteget segített, remélem, ti is találtok benne értékes gondolatokat. 

  Az égi időzítés tökéletes volt, az érzelmileg intenzív reggel után a Balatonnál töltöttem a napot, napoztam, úsztam, palacsintáztam. Reményeim szerint kicsi Ivett is élvezte a lazulást 💚 Mert megérdemeljük.🐬