Delfintánc

 -Na, meg is van a mai nyertes.-Stue nagy lendülettel megindult a bárpult felé. Tier rémülten konstatálta, hogy épp az álombeli nő és barátnője felé tart. Megpróbálta utolérni, hogy eltérítse valahogyan, de ha Stue eldöntött valamit, megállíthatatlan volt.  -Üdv a gyönyörű hölgyeknek!-kezdte nyájasan, majd mélyen, szuggesztíven belenézett Bobby szemébe-Mi már találkoztunk valahol! Bobby épp csak rápillantott Larára, aki újabb narancsleves mutatványt adott elő. Bosszantó, hogy Bobby-nak mindig igaza van. Amikor a köcsög belépett az életébe, szó szerint ezeket a szavakat használta. És miután elmesélte a jelenetet, a barátnője ajkát biggyesztve ennyit reagált:-Igen, kedvesem, a szexuális fantáziájában, pont ott találkoztatok. Tudod, neki elég sok ilyen találkozása van. És a napi tíz próbálkozásából egy mindig bejön. Biztos te akarsz az lenni? Bárcsak hallgatott volna rá!  Bobby úgy érezte, tartozik az összes átvert, megvezetett nőnek azzal, hogy porig alázza ezt az önelégült kis fickót:-N

   Tier a zuhany alatt állt, engedte végig folyni testén a langyos vizet. Még mindig az álombeli nő körül forogtak a gondolatai. Végtelenül hálás volt Őrzőjének, hogy megtanította az álom elemeinek tudatos átmentését az ébrenlétbe. Aztán eszébe jutott, hogyan fogja Stue kirángatni a zuhany alól, ha nem lesz kész, mire ideér, ezért inkább gyorsan megtörölközött és felöltözött. Stue. Néha nem értette, miért barátkozik a köpcös és arrogáns kis emberrel.   Ilyenkor mindig eszébe jutott, hogyan ismerkedtek meg. Tiert az anyja nevelte fel, az ő csodálatosan bohókás, nevető szemű anyja. Imádott olvasni, valósággal falta a fantasy könyveket. Sokszor meditált, ilyenkor Tier odagömbölyödött a lábához, és mélyen, egészségesen aludt. Sokat mesélt neki tündérekről, angyalokról, gyógyító energiákról. Mindig mondogatta neki, hogy különleges képességei vannak, amiket majd érdemes lesz fejlesztenie.    Anyja otthonosan mozgott az álmok világában, értett a tudatos álmodáshoz, és sokszor voltak jósló álm

 -Még mindig arra a köcsögre masztizol? Lara orrán-száján fröcsögött ki a narancslé, majd heves köhögési rohama lett, amit barátnője ártatlan mosollyal, de közben gyönyörű zöld szemének kaján pillantásával nyugtázott. -Ok, Bobby, menj a Dallasba, időre van szükségem...-morogta Lara, miután magához tért. Mindig ezt dobta be, ha úgy érezte, nem tudja jól lereagálni barátnője cukkolását.  -Na, tudsz te ennél jobbat is... Zord elégtétellel nyugtázta, hogy hiába próbálja leplezni, az elcsépelt poén még mindig bosszantja barátnőjét, akit szülei fiúnak vártak, és a Bobby névvel vertek meg. Bobby volt a legjobb...nem, ő volt az egyetlen barátnője. Sose jött ki jól a nőkkel, tündéri bájával és légies megjelenésével többnyire féltékenységet és ellenszenvet váltott ki belőlük. Bobby más volt. A barátságuk tinédzser korukban kezdődött, egymásra talált a két kirekesztett. Pedig tűz és víz voltak ők ketten: Lara érzelmes, visszahúzódó és halk szavú, Bobby ellenben harsány, határozott fellépésű, igaz

   Megint érdekes hétvégém volt. Úgy alapoztam meg, hogy egy csodálatos kűrrel, amire magamnak legalább 9.2-t adnék, szerepelt benne egy ajtófélfa, csúszós kő, és néhány testrészem, elintéztem, hogy legyen időm pihenni, és magamba szállni.    A másik vége egy poszt, amit egy nagyon kedves ismerősöm küldött el. Arról szól, hogy nagyon divatos lett a határhúzás mostanában (erre csak annyit reagálnék, bár több ilyen egészséges divat lenne manapság), de legyen ez művészet, és ne a düh és harag energiájával tegyük...na, én erre a mondatra olyan kibaszott dühös lettem, már tudtam, hogy ezzel is dolgom van.   Kanyarodjunk vissza a péntek estéhez. Hiszek benne, hogy a baleseteink a betegségekhez hasonlóan üzennek számunkra. Rögtön azt, hogy bűntudatunk van, és tudat alatt megbüntetjük magunkat. De ezen felül van mindig személyes mondanivalójuk. Ehhez érdemes felidézni, mire gondoltunk közvetlenül előtte, mit szimbolizál a sérült testrész. Az utóbbi időben egyre-másra sérültem, éreztem én, hogy

  A férfi hátra simította hullámos barna haját, és kicsit megringatta magát a két almafa közé kifeszített függőágyban. Ez volt a kedvenc helye a tudatos álmodásra. Amikor eldöntötte, hogy megtanulja ezt a technikát, végtelen sok variációval próbálkozott. Meditációból átvezetve ülő, fekvő (egyszer dühében fejen álló) pózban, elalvás előtt, reggeli ébredés után, éjszakai csörgésre ébredve, zenére, csendben, kádban fürödve...hasztalanul.    Szomorúan elkönyvelte, hogy nem örökölte anyja képességét, csak haja göndörségét, és kedves mosolyát. Aztán egy nyári estén befeküdt a függőágyba, és gyermeki örömmel ringatózott. Egész nap a kertben dolgozott, sajogtak az izmai, és végtelenül fáradt volt. Akkor sikerült először, teljesen spontán módon eljutnia a Válaszok világába.    Utána sikerült többféle időpontban, helyen és állapotban, egyetlen közös jellemző volt: nem tudta akarattal előidézni. Valójában ez nem is tudatos álmodás volt, egészen más, mint amiről anyja mesélt neki. Amikor nagyon er