Lara és Tier álma 1.rész

 -Még mindig arra a köcsögre masztizol?

Lara orrán-száján fröcsögött ki a narancslé, majd heves köhögési rohama lett, amit barátnője ártatlan mosollyal, de közben gyönyörű zöld szemének kaján pillantásával nyugtázott.

-Ok, Bobby, menj a Dallasba, időre van szükségem...-morogta Lara, miután magához tért. Mindig ezt dobta be, ha úgy érezte, nem tudja jól lereagálni barátnője cukkolását. 

-Na, tudsz te ennél jobbat is...

Zord elégtétellel nyugtázta, hogy hiába próbálja leplezni, az elcsépelt poén még mindig bosszantja barátnőjét, akit szülei fiúnak vártak, és a Bobby névvel vertek meg.

Bobby volt a legjobb...nem, ő volt az egyetlen barátnője. Sose jött ki jól a nőkkel, tündéri bájával és légies megjelenésével többnyire féltékenységet és ellenszenvet váltott ki belőlük. Bobby más volt. A barátságuk tinédzser korukban kezdődött, egymásra talált a két kirekesztett. Pedig tűz és víz voltak ők ketten: Lara érzelmes, visszahúzódó és halk szavú, Bobby ellenben harsány, határozott fellépésű, igazi vagány. A külsejük is éles kontrasztban állt: Lara szőke hajú, kék szemű, törékeny alkatú volt, míg Bobbyt vörös lobonca, macskaszerű, zöld szeme és izmos teste egzotikus szépséggé tette. 

  Ami összekovácsolta őket, az a családi hátterük volt. Lara édesanyja meghalt, és apja egy borzalmas nőt vett feleségül, aki mindent elkövetett, hogy pokollá tegye az életét. Bobby izmos testét annak köszönhette, hogy megtanult villámgyorsan elmenekülni részeges apja zaklatása elől. Mindketten szorosan magukba zárták fájdalmukat. Ám egy nap Bobbyt elkezdték gúnyolni osztálytársaik. 

-Mikor vágatod már le a hajad? Ez nem illik egy fiúhoz. Azért hordasz szoknyát, hogy elrejtsd a farkad?

És akkor a kicsi, csendes Lara, akinek szavát alig lehetett hallani, a dühtől kipirosodva, csípőre tett kézzel megállt a gúnyolódó fiú előtt, és odavágta:

-Én inkább a te farkadért aggódom, Billy Norse, hol lehet?!

Bobby soha nem köszönte meg , hogy a fiúk leszálltak róla. De attól fogva bármelyik osztálytársnőjük gúnyos szóra nyitotta száját, hogy megbántsa Larát, odavillantotta zöld szemét, és a száj becsukódott. A lányok féltek Bobbytól, mert mindegyiküknél erősebb és gyorsabb volt.

  Egyre több időt töltöttek együtt, és meséltek egymásnak  a borzalmakról, amiket otthon átéltek. Megfogadták, hogy megvédik egymást akár az életük árán is. Ugyanarra az egyetemre jelentkeztek, és életük legboldogabb napja volt, amikor a válaszlevelet lobogtatva, melyben mindkettőjüknek elfogadták a kollégiumi kérelmét, önfeledten táncoltak és ismételgették: "Szabadság!"

  Lara búcsúja békés volt, sőt, mostohaanyja olyan boldog volt, hogy végre megszabadul tőle, még ünnepséget is rendezett a számára. Ez volt az utolsó alkalom, amikor Lara udvariasan elviselte a Boszorkány mások számára előadott "Jaj, de szeretem az én kis nevelt lányomat, ő az én kis barátnőm" című műsorszámát.

  Bobby-t apja bezárta emeleti szobájába, és üvöltözött:-Nem mész sehova, te ribanc, neked itt a helyed, nem vagy való egyetemre, kevés vagy te ahhoz!

A lány kimászott az ablakon, macskaszerűen izmos testével átlendült a közeli fára, ügyesen lemászott, majd megállás nélkül elfutott Laráék házához, hogy ott húzza meg magát éjszakára. A Boszorkány nem akarta beengedni, de Lara ismét meglepetést okozott. Életében először szembe szállt mostohaanyjával.

-Bobby itt alszik-sziszegte-vagy mesélek apámnak a sok ajánlott levélről és a lelkes postásról...

-Elég!-vágta rá a Boszorkány, és kelletlenül beengedte Bobby-t. A lányok már Lara szobájában rendezkedtek, amikor fojtott hangú beszélgetésre figyeltek fel.

-Igen, itt van...Szerintem is tiszteletlenség...Így van, az apa dönt.

Bobby elsápadt:-Felhívta apámat! 

Újabb menekülési jelenet következett, de most a bejárati ajtót választották. A Boszorkány megpróbálta útjukat állni, megragadta Bobby karját, vesztére, mert abban a pillanatban egy ököl csapódott az arcába. Laráé.

Már az éjszakai járaton ültek, amikor Bobby ránézett Larára, és annyit mondott:-Te aztán tudsz...

Majd hosszú csend után:-Köszönöm.

Az egyetemen vált Bobby szokásává, hogy meghökkentő, provokatív megjegyzésekkel indított beszélgetést. Lara volt az egyetlen, aki tudta, hogy ez nála védekezés. A legdöbbenetesebb és legviccesebb az volt, amikor egy szóbeli vizsgán a rettegett professzor őt szólította:

-Bobby Hart. Bobby, ez nem...?

-Nahát, professzor úr, jó volt az éjszakája?

A legenda szerint ekkor olyan csönd lett, hogy zajt csaptak egy muslica szárnycsapásai. Bobby azonban ebből is zseniálisan vágta ki magát:-Olvastam egy tanulmányban, hogy a nagy gondolkodók sokszor az éjszaka csendjében találják meg a válaszokat. És tudomásom szerint professzor úr éppen új jegyzetet ír. Csak abbéli reményemet fejeztem ki, hogy az is olyan kiemelkedő lesz, mint amit épp tegnap sikerült befejeznem.

Jelesre vizsgázott...

  Larával szemben nem volt szüksége önvédelemre, rajta csak kedvtelésből gyakorolt, tudták ezt mindketten. Művészi fokra fejlesztette, hiába igyekezett Lara, mindig megtalálta a gyenge pontját, ahogy most is.

-Milyen a buli? Látom, belehúztál.-cukkolta a maradék narancslére bökve.

-Nekem nem kell alkohol, hogy jól érezzem magam, anélkül is felszabadult vagyok!

-Ha te mondod, szent életű anyám...tényleg, mikor is szabadultál fel legutóbb a köcsöggel?

Lara rákvörös lett, és életre szóló barátság ide, vérszerződés oda, most meg tudta volna fojtani a barátnőjét. Igen, Larának elvei voltak. Erkölcsös életet élt, igyekezett mindig becsületesen viselkedni. Hitt az igaz szerelemben, az életre szóló kapcsolatban. Aztán jött az a férfi, és feldúlt mindent. 

Bobby már az elején figyelmeztette: "Vigyázz vele, ez egy lyukvadász!" Amikor kiderült, hogy nős, csak horkant egyet: "Megmondtam." És amikor Lara egy addig számára ismeretlen ösztönerőnek engedelmeskedve mégis megadta magát, hiába kerülte napokig, Bobby csak belenézett a szemébe, és azonnal tudta, mi történt.

-Ó, te szerencsétlen! Na most szenvedni fogsz! Legalább jó volt?

Igaza lett. Lara mindig irigyelte, hogy Bobby teljes szenvedélyességgel veti bele magát mindenbe, sportba, munkába, szerelembe, de valahogy mindig olyan könnyedén tudja venni az élet hullámait. Nála egy kapcsolat elgyászolása addig tartott, ameddig a doboz fagyi, amit búfelejtőnek vett. 

  Lara más volt. Ő nagy mélységeket járt be. Mindent nagyon komolyan vett, mindenbe beleadta szívét-lelkét (ebben hasonlítottak), de ő sokat gyötrődött, mindig válaszokat keresett, elemezte az érzéseit. Soha nem volt elégedett magával, mindig igyekezett jobbá válni ("Az a hülye picsa hitette el veled, hogy nem vagy elég jó! Ha baj lenne veled, megmondanám, hiszen ismersz. Egy baj van veled: nem hiszed el, milyen klassz csaj vagy és klassz ember. Na ez a te nagy problémád!"-mondogatta neki Bobby). 

  És most olyan dolog kavarta fel az életét, amire nem talált magyarázatot. Igyekezett logikusan átlátni a helyzetet, de minduntalan elragadták az érzések, addig ismeretlen, felkavaró, és borzalmasan gyönyörű érzések. Amikor próbálta elmagyarázni, min megy keresztül, barátnője sajátos stílusában reagált:

-Nahát, van vaginád! Üdvözöllek az orgazmus világában! Szívem, olyan régóta élsz apácaként, hogy katarzisként élted meg, hogy jól megdugtak. Örülj neki és lépj tovább!

Lara nem beszélt többet a benne dúló viharokról. A férfi természetesen lelépett, nem reagált a neki írt üzenetekre, és amikor egyszer kétségbeesésében megpróbálta felhívni, letiltotta. Ekkor összezuhant. Nem talált vissza jól felépített világába, de nem találta a továbblépés útját sem. Úgy érezte, a semmiben bolyong körbe-körbe, a saját gondolatai foglyaként. Egyre kedvetlenebb és szótlanabb lett.

  Bobby mindent megtett, hogy felrázza a letargiából, neki épp volt barátja, de csinált egy csajos estét, hogy jobb kedvre derítse Larát.

-Meghallgattad a számot, amit küldtem?

-Igen.-felelte szórakozottan Lara, mert épp ekkor belépett két férfi a szórakozóhelyre, és különös érzés fogta el.

                                                            VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK 😃