Új út, új én, új élet

  Kicsit eltűntem. Oka van. Nagy, nemes, szép és persze rám jellemzően kalandos oka. Belevágtam valamibe, ami évek óta érlelődik bennem. Már ez a blog is az út része, szeretem, és nem hagyom végleg magára.

 Viszont olyan dologba vágtam a fejszémet, ami sok időt és energiát kíván tőlem. Idegen terep, botladozom, hibázom sokat. Életem során nem egyszer elhagytam a komfortzónámat, és sose bántam meg. Ez a mostani messze felülmúlja az eddigieket. Amikor nem rettegek, nagyon élvezem 😀

 Én itt mindig őszintén írtam, most sem fogok hazudni: tavaly ősszel elértem egész eddigi életem legmélyebb mélypontját. Nem tudom, és talán már nem is akarom leírni azt a fájdalmat, ami akkor bennem volt. 

 Éreztem, hogy egy nagyon komoly határhoz érkeztem. Az egyik út az volt, hogy engedélyezek magamnak egy tisztességes idegösszeroppanást, és eldobom mindazt, amit felépítettem magamban. Nem tetszett.

 A másik út olyan erők mozgósítását kívánta, amelyek minden eddigit meghaladtak. Ivett szereti a kihívást, belevágtam. Eleinte az segített, hogy bele se gondoltam, mit művelek. Nem mertem távlatokban, nagy egészben gondolkodni, tettem, amit aznapra kitűztem.

 Aztán formát öltött ez az új irány, egyre valóságosabbá és ijesztőbbé vált. Még meghátrálhattam volna, de akkor vettem egy mély levegőt és ugrottam. Nagyot, merészet. Aláírtam egy szerződést. Valójában még innen is meg lehetne futamodni, de bennem ez volt a "point of no return". 

 Elköteleződtem az új út, az új én, az új élet mellett. Még egy kicsit titokzatoskodom, nem sokáig, megígérem. Addig is, megtalálhattok a Tiktokon, Instagramon, persze, hogy nem tudok linket idetenni, saját nevemen vagyok fönt könnyítésként 😃 

 Kövessetek, szeressetek, nevessetek-persze mindezt az önismeret jegyében 😉

 Na jó, ok, hogy új élet, de a víz az marad! 🐬