A tünde és a hobbit
A cím valójában kicsit megtévesztő. Történetem antihőse ihlette, aki saját magát nevezte el hobbitnak közösségileg. Mivel filmélményem szerint a hobbitok nagy része kedves, sőt, kifejezetten hősies tagjaik is vannak, sokkal inkább lehetne gonosz manó, vagy kullancs. Engem pedig szerepem szerint inkább megilletne a "hülye-picsa-aki-még-mindig-nem-tanulta-meg-a-leckét" név. De ez olyan hosszú, és Pál Feri is megmondta, hogy bánjunk jól magunkkal, szóval nagyvonalúan engedélyezem, hogy én legyek a naiv tünde. Az úgy kezdődött, hogy elmentem egy buszos külföldi túrára. Az utolsó sorban kaptam helyet, két fantasztikus nővel ültem egy sorban. Tíz perc alatt összehangolódtunk, és konkrétan végig dumáltuk az utat. Nagyon hálás voltam az univerzumnak, eleve remek hangulatban vágtam neki a túrának. Ott mindenki ment a maga tempójában, néha összeakadtunk utastársnőimmel, néha másokkal beszélgettünk. A túra második felében mellém sodródott a hobbit. Elkezdett velem beszélgetni.