Delfintánc

   Ma ismét csodálatos élményben volt részünk, Péter Szabó Szilvia varázslatos utazásra vitt. A gödöllői színházterem méreteinél fogva nem alkalmas monumentális előadásra, viszont kiváló helyszín volt egy meghitt hangulatú, kicsit mesélős, sok-sok zenével, számomra kedves dallal múltba repítő koncertnek.   Az elején kicsit szomorkásabb, csendesebb volt a visszaemlékezés, aztán, ahogy haladtunk visszafele az időben, sorra jöttek a kedvenc számaim. Ez volt az első személyes találkozásom Szilvivel. Eddig is nagyon szerettem, de élőben olyan magával ragadó, bájos és közvetlen volt, olyan természetességgel hangolta fel a közönséget, hogy teljesen elbűvölt.    Vidám sztorikat mesélt a zenekar és a saját életéből, a számok egy részét kicsit átdolgozta, különleges új színt adva nekik. És a koncert végéhez közeledve képes volt ennek a nem túl interaktív kisvárosi közönségnek a nagy részét fölállítani, éneklésre és visszafogott táncra bírni.   Végül mindenkit megkért, hogy álljanak fel, és nagyo