Delfintánc

  Minden könyvbemutatómra nagy lelkesedéssel készülök, a legutóbbit azonban nem várt nehezítő körülmény előzte meg. Már hétvégén gyengélkedtem, ezt igyekeztem könnyed túrával kúrálni. Nos, nem volt olyan jó ötlet. A hétfő délutánt már végig aludtam, aztán éjjel pokoli fejfájásra ébredtem. Egyik gyógyszer a másik után, hatás semmi. Ennek a fele se tréfa! Mondjam le az utolsó pillanatban? Azt már nem!  Kora délután áttámolyogtam Tündérmamához (nincsenek véletlenek!), és kértem egy jó erős kávét. Előttem csinálta, de nagyon jól ért a varázslathoz, mert nem jöttem rá, mi a különleges összetevő. Megittam egy jó adaggal, és olyan lettem, mint tini nindzsa teknőc adrenalinlöket után.   Hajat mostam, felöltöztem, és bepattantam az autóba. Mondanám, hogy Üllőig száguldottam, de nem lenne igaz, két dugóban is araszoltam, de így is időben odaértem.  Köszöntem a kert tündéreinek, aztán bevonultam (egy írónő adjon a stílusra). Az igazgatónő, Hajni nagyon kedvesen fogadott, a...

  Váratlan események gyors egymásutánjának köszönhetően pénteken Pócsmegyeren találtam magam, ahol életem második rádióinterjúja készült velem íróként.   Gondolkodás nélkül csaptam le az első alkalmas időpontra, így két napom volt felkészülni. Ez abból állt, hogy néztem az időjárás előrejelzést, és annak függvényében módosítottam, mit veszek fel. Rádióinterjúra, tudom. Egy nő akkor is legyen nő, ha hallgatják 😉  Még soha nem jártam Pócsmegyeren, a GPS-re bíztam magam. Loretta (mostanában így hívom) úgy vélte, vicces lesz, ha kompátkelést is iktat az útba. Ezzel akkor szembesültem, amikor előttem hömpölygött méltóságteljesen a Duna. Oké, a Rév felirat már finom balsejtelmet ébresztett bennem.   Odaérve kipattantam, és az előttem levő autóst kérdeztem a részletekről. Igen, mai napig megijesztenek az új helyzetek, ez vagyok én. Úgy éltem meg ezt a mások számára mindennapi rutint, mint életem legújabb kalandját. Amikor némileg megnyugodva (ha fel tudtam kormán...

  Bohó ifjúkoromat idézte a mai délután, amikor nyitott voltam a világra, és a lehetőségekre...és amelyekből hol szomorú, hol tanulságos vagy épp szórakoztató tapasztalatok születtek. Ez egy "soha nem felejtem el" élmény lett.  Egyik nap a parkban üldögéltem, amikor egy édes kutyus jött oda hozzám, majd a gazdája. Beszédbe elegyedtünk, és bemutatkoztunk egymásnak. Mentségemre szóljon, hogy nappal szemben ültem, így nem tudtam mélyebb képi benyomást szerezni, a stílusa pedig udvarias, kedves volt.   Messengeren gyors egyeztetés született egy parki sétáról. Akkor már balsejtelem kúszott belém a profilkép láttán, amiről csak annyit tudtam biztosan, hogy nem idén készült, és az alapján biztos nem jelölném randiappon. Valamiért bűvész karakter jött. Jól leszúrtam magam, nem szabad ítélkezni, mindig fontosabb a személyes benyomás. Hát megvolt.  A kedvezőbb fényviszonyok nem kedveztek az emberem esélyeinek. Rögtön a kezembe nyomott egy bonbont (határozott enyhítő körül...