Az első (és utolsó) randi
Bohó ifjúkoromat idézte a mai délután, amikor nyitott voltam a világra, és a lehetőségekre...és amelyekből hol szomorú, hol tanulságos vagy épp szórakoztató tapasztalatok születtek. Ez egy "soha nem felejtem el" élmény lett. Egyik nap a parkban üldögéltem, amikor egy édes kutyus jött oda hozzám, majd a gazdája. Beszédbe elegyedtünk, és bemutatkoztunk egymásnak. Mentségemre szóljon, hogy nappal szemben ültem, így nem tudtam mélyebb képi benyomást szerezni, a stílusa pedig udvarias, kedves volt. Messengeren gyors egyeztetés született egy parki sétáról. Akkor már balsejtelem kúszott belém a profilkép láttán, amiről csak annyit tudtam biztosan, hogy nem idén készült, és az alapján biztos nem jelölném randiappon. Valamiért bűvész karakter jött. Jól leszúrtam magam, nem szabad ítélkezni, mindig fontosabb a személyes benyomás. Hát megvolt. A kedvezőbb fényviszonyok nem kedveztek az emberem esélyeinek. Rögtön a kezembe nyomott egy bonbont (határozott enyhítő körül...