Delfintánc

  Bizony, most már több is van, szám szerint kettő. A történet a régmúltból indul. Süldő kamaszként, amikor a lázadásomat csak belül tudtam kiélni, eldöntöttem, hogy nekem egyszer lesz egy skorpió tetoválásom. Ezt jól megbeszéltem magammal, aztán időről időre előjött a vágy, de nem tettem konkrét lépést az érdekében. Teltek-múltak az évek, én épp az első házasságom haldoklásában vergődtem, amikor újra előjött a kamaszos dac. A férjem rendszeresen hangoztatta, hogy ő mennyire konzervatív, én pedig gyerekes provokációként az arcába vágtam, hogy tetováltatni akarok. Lesújtó tekintettel annyit felelt, hogy az válóok. Na elmondom, hol hibázott: 1. akkor már annyira megromlott a kapcsolatunk, hogy ezt inkább ajándéknak tekintettem, nem fenyegetésnek  2. nem nagyon ismert, ha veszi a fáradságot, tudhatta volna, hogy a szelíd terrort sokáig bírom, de a nyílt fenyegetés nálam épp az ellenkező hatást váltja ki.   Szóval kiírtam pár címet (akkor még nem volt minden pesti utcában tetováló szalon),