Delfintánc

   Sok érdekes tapasztalatot hozott nekem ez az elengedő Húsvét. Persze rám jellemző módon a maga drámaiságával, át kellett égetnem-fájnom magamon.   Hangolódásképp másfél hete anyámmal álmodom. Eleinte nagyon nem örültem, aztán úgy gondoltam, jól van, essünk túl rajta, tisztuljon, aminek még kell. Az utolsó a kedvencem: élve el akart temetni (a mi családunknak ilyen bájos szimbólumrendszere van), én viszont ott hagytam.   De most nem erről akarok írni. A fiam szerelmes lett, barátnője van! Nagy dolog ez, kérem, egy anya életében is. Szerintem kitűnően vettem a kihívást, rögtön a szívembe zártam a kislányt, nem volt nehéz, kedves, barátságos, intelligens.    Jött a tavaszi szünet, nálunk ugye láthatásilag felezve. Miután együtt töltötték az egész szombatot a barátaikkal, úgy ért haza a fiam, hogy a lány szülei elhívták vasárnapra és hétfőre. Itt most nem térnék ki részletesen a válaszomra, maradjunk annyiban, hogy az elhamarkodott, indulatos szülői reakciók kategóriában fölényes győzel

   Múlt héten átköltöztünk, mégis ma érkeztem meg az új otthonunkba. Ennek egyik oka lehet, hogy egy fantasztikus ismerősöm rám szánt a hétvégéjéből nem kevés időt, helyükre varázsolván a könyvespolcomat és a CD tartómat.   És betegsége miatt tegnapra tolódott végső találkozásom a régi tulajjal. Nagyon tuti kis napot terveztem, volt benne szandáltúra, meg kötöttség nélküli nézelődés az Árkádban. Így nem repestem, amikor rám írt, hogy tud jönni. Már nem egyszer vártam rá sokat, mert nem ért ki a megbeszélt időben, így megírtam, hogy késő délután jó, amikor hazaérek. Nem válaszolt, engem meg nem érdekelt, mennyire felel meg neki, így útra keltem.    Megtaláltam az új, gyönyörűséges és vidám szandálomat, sikerült hozzá színben passzoló pólót vennem. Szinte büszke vagyok magamra, mert itt abbahagytam a költekezést, és már csak a Decathlonba ugrottam be. Ezután láttam, hogy írt: neki 16:30-17 óra körül jó, később már nem. Úgy van, apám, oszd be még egyszer utoljára az időmet! Visszaírtam, h