Delfintánc

    Nem, kedveseim, nem romantikus elő-Valentin történet (pont ma kicsit morbid is lenne), nem is az anyaság felmagasztalása következik. Van nekem egy kapcsolatom, talán a leghosszabb egész életemben. Ez egy uszodához fűz, konkrétan a BVSC-hez.   Még ezer éve egy barátom ajánlotta, én pedig odaszoktam. Minden helynek van egy sajátos hangulata. Ide főleg sportolók és nyugdíjasok járnak, így vidám kakukktojásként ékelődtem be e két réteg közé.    Aztán szinte meseszerű fordulatként megépült a helyi uszoda! Érzékelhető könnyebbség a negyedórás séta, összevetve a majdnem félórás autózással, és persze a jóval olcsóbb belépőnek is örülünk.    Most viszont közel két hétre bezárt. Az első pánik után rájöttem, ha kb 20 évig be tudtam járni, talán most se halok bele (a kényelembe nagyon könnyű ám beleszokni!).    Pénteken meg is ejtettem az első úszást. Régi ismerősként üdvözöltem a helyet, kiválasztottam a legideálisabbnak tűnő sávot, a benne úszó férfival szépen megbeszéltük a sávosztást, mind

   Hosszú kihagyás után ismét elmentem egy szervezett túrára a régóta ismert csapattal. Nos, bátran állíthatom, hogy egy egészen új és különleges élményben volt részem.   Kora reggeli találkozó után kisbusszal indultunk, hogy meghódítsuk a Polyánát (ez egy hegység Szlovákiában). A sofőr melletti két ülést gyorsan lestoppolták női túratársaim, az utolsó sorban csak a középső hely volt szabad, úgyhogy megvártam a vidám fiúkat, és beültem az ajtó mellé.    Hamar világossá vált, a mellettem ülők mitől olyan vidámak. A túlsó oldalon ülő elkezdett borokat előszedni. A harmadik üveg után viccesen érdeklődtem, italdiszkontot kíván-e nyitni Szlovákiában. Nem, egészen más tervük volt. Még nem értünk el az első pihenőig, ami bő órányira volt, de már elfogyott az első üveg. Én már az alkoholgőztől kezdtem rosszul lenni, eldöntöttem, a megállónál beszélek a túravezetővel, hogy állítsa le őket.    Nagyhangú úgy döntött, megbontja a második üveget, ekkor világossá vált, hogy ütemterv szerint érkezési