Egy életre szóló kapcsolat
Nem, kedveseim, nem romantikus elő-Valentin történet (pont ma kicsit morbid is lenne), nem is az anyaság felmagasztalása következik. Van nekem egy kapcsolatom, talán a leghosszabb egész életemben. Ez egy uszodához fűz, konkrétan a BVSC-hez.
Még ezer éve egy barátom ajánlotta, én pedig odaszoktam. Minden helynek van egy sajátos hangulata. Ide főleg sportolók és nyugdíjasok járnak, így vidám kakukktojásként ékelődtem be e két réteg közé.
Aztán szinte meseszerű fordulatként megépült a helyi uszoda! Érzékelhető könnyebbség a negyedórás séta, összevetve a majdnem félórás autózással, és persze a jóval olcsóbb belépőnek is örülünk.
Most viszont közel két hétre bezárt. Az első pánik után rájöttem, ha kb 20 évig be tudtam járni, talán most se halok bele (a kényelembe nagyon könnyű ám beleszokni!).
Pénteken meg is ejtettem az első úszást. Régi ismerősként üdvözöltem a helyet, kiválasztottam a legideálisabbnak tűnő sávot, a benne úszó férfival szépen megbeszéltük a sávosztást, minden olyan csodálatos volt! Aztán mintha cápa került volna a vízbe, és a hangulat fokozására a bokámnak ütődött valami. Új sporttárs érkezett, aki úgy gondolta, nemes egyszerűséggel csinál magának helyet. Aztán ugyanolyan váratlanul, ahogy felbukkant, sávot váltott, és a szomszédban úszók életét keserítette meg.
Jól feldühített, ráadásul abba a bokámba rúgott, amelyik nyáron megrándult. A férfi nem sokkal ezután abbahagyta az úszást, kedvesen elköszönt. Én még puffogtam pár hosszt, mire rájöttem, egyedül birtoklok egy sávot, inkább élveznem kéne.
Úszás után még szaunáztam egy jót, majd irány az öltöző. Illedelmesen köszöntem az ott öltözködő hölgynek, semmi válasz. Hm. Aztán mentem zuhanyozni. Jéghideg víz zúdult rám! Mi van itt, kérem, a BVSC megharagudott rám, hogy így elhanyagoltam, és kivet magából?! Összességében mégis nagyon feltöltődtem, vidáman folytattam a napomat.
Ma újra nekiindultam, picit félve, mi vár rám. De az én jó öreg barátom könnyen megbocsát! Amikor leértem a medencéhez, épp sávot választottam, amikor az egyik felszabadult. Enyém vagy! Eldöntöttem, igyekszem éreztetni, hogy ez most az én territóriumom. Mivel körbe mégse pisilhettem, a lehető legprecízebben a sáv közepére helyezkedtem. Aztán megint jött a cápatámadás érzése, de a csúcsragadozó most eleve a szomszéd sávot választotta magának.
Úszás után megint szaunával kényeztettem magam. Elég sokan voltunk, valódi kis nyugdíjas klubba csöppentem. Kint két idősebb férfi beszélgetése ütötte meg a fülemet:
-Szia! Te is jöttél úszni?
-Igen. Te hogyhogy nem a temetőben vagy?
Olyan morbid volt, hogy elkezdtem csendesen vihogni. A mellettem ülő bácsi megragadta az alkalmat, és az alapsztorira rástartolva csillogtatta humorát. Egy pici volt neki.
Ma a zuhany is langyos vízzel kényeztetett, nem volt okom panaszra. A világ rendje helyreállt, és biztosra veszem, még ha újra is nyit a helyi uszoda, és ezért elhanyagolom, a BVSC-vel örökre megmarad a barátságunk 😊
Ja, igen, a képen vad fröcsögéssel középen úszó alak nem én vagyok, de valahogy így nézhettem ki 😃
Megjegyzések
Megjegyzés küldése