Delfintánc

   Nagyon úgy tűnik, hogy mostanában dolgom van az északiakkal. Az egész úgy kezdődött, hogy nagyon nehezen találtam magamnak kényelmes párnát. Régen lapos kis tollpárnán aludtam, de egyre kevésbé esett jól a nyakamnak. És ezzel kezdetét vette párnakereső hadműveletem. Próbáltam magasabb párnát, kemény párnát, tönkölypárnát, aloe verás párnát, nagyobb párnát, két párnát, váltott párnát....keveset aludtam, de kalandosak lettek az éjszakáim 😄 Viszont nem volt túl költséghatékony módszer.   Aztán rátaláltam egy északról induló áruházláncra, ahol minden különösebb indok és időkorlát nélkül vissza lehet vinni a terméket. Kinyílt egy új világ! Bátrabban próbálgattam, hazahoztam, itt komolyabban teszteltem (értsd: félóráig forgolódtam rajta, hogy milyen érzés), ha nem éreztem jónak, visszavittem.    Az utolsó sikertelen darabot megtartottam, hátha akarok díszpárnát, esetleg jó lesz vendégpárnának vagy mittudomén! Rájöttem, hogy nem akarok. És az egyik barátnőm lelkesen mesélte, hogy nagyon f

   Van nekem egy régi betegem, aki pár évig másfelé kalandozott (a következőkben leírtak alapján azt is mondhatnám, portyázott 😃 )   Aztán visszakeveredett hozzám, és bejelentette a férjét is. Amikor megérkeztek, kedélyesen megkérdeztem, ki lesz az első. Ha tudnátok, ilyenkor milyen udvarias és előzékeny mindenki! Betegem is önfeláldozóan maga elé engedte a párját. Mondta, hogy majd kint vár, aztán az ajtóból visszaszólt, hogy a férje nem nagyon beszél magyarul. Az jó, mert az én angolom pedig valahol a siralmas és a katasztrofális között van. Gyorsan felmértem, hogy bár ebből kerekedhet egy vidám activity, nem szívesen vállalnám egy esetleges félreértés következményeit, így gyorsan visszahívtam a hölgyet, hogy fordítson, ha szükséges.   A férje kedves, mosolygós volt, és úgy indított, hogy az ő anyja fogorvos. Nahát! És az anyja azt üzeni nekem, hogy amit a szájában találok, ahogy a fogak állnak, az északi típusú. Fölkeltette az érdeklődésemet, volt már néger, arab betegem, de északi

  Régi kedvencem ez a film, ezer éve nem láttam, ma viszont beleszaladtam teljesen véletlenül, és oda is szegezett a tévé elé.   Egyik értéke, hogy minden nyálas-csöpögős klisé nélkül hozza a romantikus filmek élményét. A másik, hogy van egy általánosabb, nagyon mély mondanivalója is.   Aki még nem látta, és kedvet kapott, hogy megnézze, gyorsan álljon le az olvasással, csapnivaló spoiler következik ugyanis, az összes poént lelövöm. Másképp nem tudom átadni a lényeget.   Most nem az elejétől néztem, de emlékezetem szerint a jelenből kiindulva bontakozik ki a történet, egyre több részletet fölfedve a lány múltjából. Szép lassan kirajzolódik, hogyan élt az apja által meghúzott keretek között, saját döntésektől megfosztva. Élt egy életet, amit más talált ki számára puszta jószándékból. Aztán öntudatra ébredt, és képes volt kilépni ebből a hamis világból. Azzal kezdett foglalkozni, ami igazán érdekelte, olyan férfira talált, aki nem a szüleinek, hanem neki felelt meg. És boldogan éltek, mí

  A túrázás számomra sokáig a tavaszi és őszi időszakot jelentette. Aztán belopakodtak a hűvösebb nyári napok is. Mivel nagyon fázós vagyok, a telet kizártam. Aztán rájöttem, hogy télen is ugyanúgy vágyom a szabadba, és ha muszáj, képes vagyok rendesen felöltözni (itt jönnek a túrázásra kifejlesztett meleg holmik, nagy barátaim).   Most úgy alakult, hogy hosszabb ideig nem jutottam el egyetlen kedvenc helyemre se, de tegnap reggel kihirdettem a magam számára egy last minute Mátra túrát 😀    Néztem időjárást, ködös, hideg idő ígérkezett, de ez sem tudott eltántorítani. Ahogy elindultam, szinte azonnal dérlepte tájon suhantam, ettől teljesen téli hangulatba kerültem. Amikor a napocska is kisütött, már teli szájjal vigyorogva vezettem tovább úti célom felé.    Aztán jött a meglepetés: beérve Mátrafüredre eltűnt a szépséges deresedés, kopár fák ásítottak felém. Nem értettem, hogy lehet, és kicsit csalódott is voltam, de nekivágtam Kékestetőnek (ott legalább lesz egy kis hó!). Ahogy leérte

   Szóval az úgy volt, hogy tavaly elkezdtem futni.  A rám jellemző hozzáállással, azonnal hosszabb távot és gyorsan. Amikor jelzett a térdem, rádolgoztam. Aztán december 25-én még versenyeztem egyet a fiammal, és aznap este a jobb térdem nagyon megfájdult. Amikor jobban lett, újra erőltettem és januárban végleg fellázadt. Szolidaritásból követte a bal.    Hosszú hetekig járni nem bírtam és utána is nagyon gyenge volt, már egész pici terheléstől megfájdult. Aztán csak elkezdett gyógyulni, én meg újra Kos lendületemmel túlzásba estem. A harmadik ilyen eset után tanultam meg figyelni rá.    Nem hiába a víz az én igazi elemem, megjött a nyár, és a pancsizástól, vízben való játéktól gyönyörűen elkezdett regenerálódni. Már könnyebb túrákat is bírt. Közben sokáig jártam gyógytornára és gyógymasszőrhöz is. Utóbbit nem igazán zavarta a sérülés, úgy esett neki, mint egészséges korában. Utána mindig jobban fájt, de azt mondogattam magamnak, ez a gyógyulás része. Közben azért kialakult egy csende