Téli túra

  A túrázás számomra sokáig a tavaszi és őszi időszakot jelentette. Aztán belopakodtak a hűvösebb nyári napok is. Mivel nagyon fázós vagyok, a telet kizártam. Aztán rájöttem, hogy télen is ugyanúgy vágyom a szabadba, és ha muszáj, képes vagyok rendesen felöltözni (itt jönnek a túrázásra kifejlesztett meleg holmik, nagy barátaim).

  Most úgy alakult, hogy hosszabb ideig nem jutottam el egyetlen kedvenc helyemre se, de tegnap reggel kihirdettem a magam számára egy last minute Mátra túrát 😀 

  Néztem időjárást, ködös, hideg idő ígérkezett, de ez sem tudott eltántorítani. Ahogy elindultam, szinte azonnal dérlepte tájon suhantam, ettől teljesen téli hangulatba kerültem. Amikor a napocska is kisütött, már teli szájjal vigyorogva vezettem tovább úti célom felé. 

  Aztán jött a meglepetés: beérve Mátrafüredre eltűnt a szépséges deresedés, kopár fák ásítottak felém. Nem értettem, hogy lehet, és kicsit csalódott is voltam, de nekivágtam Kékestetőnek (ott legalább lesz egy kis hó!). Ahogy leértem a patakhoz, eltűnt minden csalódottságom, és mély áhítat és öröm vette át a helyét. Mintha mesevilágba csöppentem volna, a jég gyönyörű és változatos formákat alkotott, alig győztem fényképezni!

  Aztán nagy nehezen elszakadtam, illetve nem teljesen, mert azt az útvonalat választottam, ahol sokáig a közelben kanyarog a patak. Amikor a térdsérülésem után először felkapaszkodtam Kékestetőre, úgy haladtam, mint egy köszvényes csiga. Most érzésem szerint ahhoz képest száguldottam, mégis majdnem ugyanannyi időbe telt felérni. Azzal nyugtattam magam, hogy az elején a sok fényképezés vitte el az időt.

  Fönt a várt havas táj fogadott, és egyetlen fa díszbe öltözött a tiszteletemre. Gyorsan meg is örökítettem, aztán ettem, hogy erőt gyűjtsek a visszaútra. 

 

 Mivel sikerült elég későn indulnom, viszont időre haza kellett érnem, a legrövidebb visszautat választottam. Valamiért úgy emlékeztem, hogy ez nem olyan szép. Pedig de 😀 Valószínűleg azért maradt meg bennem a téves infó, mert imádom a patakokat, és itt bizony nem kísérte az utat. Cserébe szép és változatos tájon haladtam, egyre lassuló tempóban. 

  A térdeim már jelezgettek, a meredekebb részeken kifejezetten komótosan haladtam, minden egyes lépést gondosan megtervezve. Egy hegyi zerge halálra röhögte volna magát, de inkább a biztonságos haladást választottam.  Ennek ellenére sikerült még sötétedés előtt leérnem, megjutalmaztam magam egy forró itallal, és feltöltődve tértem haza.

  És már tervezem az új kirándulást 😊

  Szép napot!🌞