Delfintánc

   Túl a pokoli kínokon, innen a teljes gyógyuláson, a magam szórakoztatására is megírom, hogyan zajlanak az én komolyabb betegségeim. (Nem vagyok beteges szerencsére, így az influenza a halálközeli élmény kategóriába tartozik nálam.) 1. A tagadás Az első tünetek megjelenésekor nem vagyok hajlandó tudomásul venni a tényt, hogy beteg lettem. Különösen igaz ez a torokfájásra. Most már a rendelőben éreztem, hogy baj van, de este hetykén elnyalogattam egy kanál mézet, hogy majd ez elfújja. A hidegrázással kevert bágyadtság kisebb ellenállást vált ki belőlem, olyankor hamarabb beletörődöm a megváltoztathatatlanba. 2. Beismerés Ekkor elfogadom, és teljes drámaiságában megélem, hogy megtörtént az elképzelhetetlen, és bivalyerős immunrendszeremen áthatoltak a nyomoronc kórokozók. Ilyenkor még vad tippeket teszek arra vonatkozóan, hogy 2 nap múlva leszek tökéletesen, vagy esetleg 3 is kell hozzá. 3. Kín és szenvedés Ekkor már nem hazudok magamnak: gebasz van. Erős hitem, hogy fűben-fában van az

  Volt nekem tavaly egy szenzációsan sikerült munkahely váltásom, csodálatos kis csapatba kerültem. A költözéskor egyetlen fura megélésem volt. Az én drága kollégám megmutatta, hova pakolhatok be. A kezdés előtti hétvégén nagy lelkesedéssel törölgettem ki a polcokat, rendezkedtem. Aztán amikor mentem be, az asszisztensnője nekem esett, hogy mit képzelek én, oda nem pakolhatok. Érdekesség: addig a távozó kolléga ott maradt cuccai voltak ott, meg néhány tartalék eszköz. Az egész elfért egy polcon.   Éreztem, hogy csak "ki a kakas a szemétdombon"-t játszunk, ezért nem is mentem bele, szépen visszacuccoltam a dolgokat. Az úgy nem jó, neki az ÖSSZES polcra szüksége van. Akkor már kinyílt a bicska a zsebemben. Másnapra telepakolta papírtörlőkkel, meg más tartalék dolgokkal a polcokat (ezzel a másik részen üresedtek ki polcok, de ahhoz nekem nem lehet hozzáférésem, nem is lenne logikus használni). Ez nagyjából egy rosszul nevelt ötéves színvonala, nem is süllyedtem le a szintjére, a