Ivett és az öngyógyítás

   Túl a pokoli kínokon, innen a teljes gyógyuláson, a magam szórakoztatására is megírom, hogyan zajlanak az én komolyabb betegségeim. (Nem vagyok beteges szerencsére, így az influenza a halálközeli élmény kategóriába tartozik nálam.)

1. A tagadás

Az első tünetek megjelenésekor nem vagyok hajlandó tudomásul venni a tényt, hogy beteg lettem. Különösen igaz ez a torokfájásra. Most már a rendelőben éreztem, hogy baj van, de este hetykén elnyalogattam egy kanál mézet, hogy majd ez elfújja. A hidegrázással kevert bágyadtság kisebb ellenállást vált ki belőlem, olyankor hamarabb beletörődöm a megváltoztathatatlanba.

2. Beismerés

Ekkor elfogadom, és teljes drámaiságában megélem, hogy megtörtént az elképzelhetetlen, és bivalyerős immunrendszeremen áthatoltak a nyomoronc kórokozók. Ilyenkor még vad tippeket teszek arra vonatkozóan, hogy 2 nap múlva leszek tökéletesen, vagy esetleg 3 is kell hozzá.

3. Kín és szenvedés

Ekkor már nem hazudok magamnak: gebasz van. Erős hitem, hogy fűben-fában van az orvosság. No, a torokfájás az, amire úgy kapkodom be a Flectort, mint a gumicukrot. Ezt leszámítva öntudatosan iszom a gyógyteákat, párologtatok, szellőztetek, ásványokkal alszom. Közben meg vagyok győződve, hogy ilyen pokoli gyötrelmeket még ember nem élt át, ennek sose lesz vége, talán jobb lenne meghalni.

4. Öndiagnózis

Amennyiben tényleg nem sikerül 3 nap alatt meggyógyulnom, előtör a hipochondriám, és egészen egzotikus diagnózisokat állítok fel. Most például fél napig szentül meg voltam győződve, hogy skarlátos vagyok. Aztán inkább a tüszős mandulagyulladás mellett tettem le a voksomat. Ja, közben elharaptam a nyelvemet, de elfeledkeztem róla, és az érdes szél fölvetette bennem a kezdődő nyelvrák gyanúját.

5. Orvosi látogatás

Amikor már kellőképpen magamra ijesztek, felkeresek egy épeszű kívülállót, aki amúgy ért is hozzá. Drága kolléganőm már jól ismer, így szemrebbenés nélkül viseli hisztérikus jeleneteimet. Most úgy indítottam, hogy ledobtam a táskámat és a kabátomat, bevetettem magam a vizsgálószékbe, és teljes átéléssel közöltem, hogy el vagyok keseredve. Szelíden visszakérdezett, miért. Remegő hangon előadtam, hogy már 3 napja beteg vagyok, és nem javulok! Talán valami komoly baj van...Megvizsgált, közölte, hogy antibiotikum kell. Itt rögtön jeleztem, hogy nem bírok ám mindent! Beletörődve javasolt egy másikat, azt még nem szedtem, bíztam benne, hogy jó lesz. Aztán sápadtan odafordultam: "Akkor nincs komoly baj?" Itt már nem bírta ki mosolygás nélkül, de megnyugtatott: nincs.

6. Az engedelmes beteg

Elég öntörvényű vagyok, de betegen nagyon engedelmessé válok, mindent beszedek, iszom sok vizet, pihenek. Ezt általában egy-másfél napig bírom. Aztán felháborodom: hogyhogy még nem gyógyultam meg?! 

7. Gyógyulás

Azt gondolom, tényleg a természet gyógyít meg, mindannak ellenére, amit művelek magammal 😃

  És levezetésnek következzen egy vidám történet, mit tud okozni, amikor még takonnyal van tele az ember feje. Ma reggel eldöntöttem, hogy veszek még egy köptetőt, mert a köhögés hűségesen kitart mellettem. De ha már úgyis elindulok, beszerzek egy tintapárnát is, úgy bevonódtam ebbe a pecsételgetős túrázásba. Az írószerben egy egészen egzotikus beszélgetés bontakozott ki az eladónővel.

-Tintapárnát keresek.

-Milyen legyen?

-Milyen van?

-Zöld, piros, fekete. Kék most nincs.

-Nem baj, kék tintám úgyis van.

-De akkor neked csak a párna kell, ezek át vannak már itatva. 

-Akkor azt kérek.

-Olyan nincs.

-Nem baj, úgyis zöldet akarok. Megnézhetem?

-Persze.

Nem lehetett kibontani, így elkezdtem bizonytalankodni: mi van, ha nem szép zöld? Az eladó végtelen türelemmel elővett egy tintát. 

-Jaj, de jó, akkor meg tudom nézni, milyen!

Picit kifolyattam a próbapapírra, amit zord arckifejezéssel fölkapott, hogy ne legyen tintás az asztal.

-Ez szép, jó lesz. Ilyen tintával van átitatva a párna is?

-Honnan tudjam?

-De akkor ugyanott tartunk. Akkor ez a párna már át van itatva zölddel?

-Igen. Akkor elviszed?

-Ebből is kifogy a tinta?

(Itt olyasmi arckifejezés fogadott: most szívózol, vagy tényleg ilyen hülye vagy?)

-Igen. 

-Jó, elviszem. Biztos szép zöld.

-Tintát viszel?

-Ez át van itatva, nem?

-De igen.

-Akkor nem.

Még a vásárlási élmény hatása alatt átsétáltam a gyógyszertárba. Mondtam a gyógyszerésznek, hogy van törzsvásárlói kártyám, elővegyem? Igen, akkor lecsippantja. Elővettem, forgattam: mit akar ezen csippantani, nincs is vonalkód?! 

Rám nézett és huncut mosollyal közölte: "Ez az uszodai kártyád. De ez is jó lesz."

Na itt már felröhögtem, de mert én mindenből jól jövök ki, miközben elővettem a jó kártyát, azért bemondtam: "Látod, igazolom, hogy egészséges életet élek!" 😃

  Bátor ember vagyok, mindezek után még a Sparba is bementem, de ott már nem adtam elő semmi extrémet. Mindannyiunk érdekében remélem, hogy hétfőre teljesen jól leszek, mert már dolgoznom kell...😄