Delfintánc

  Nagyjából két hete fura bizsergető érzés jelentkezett a bal felső fogsoromban, nem az a jóféle, inkább vészjósló. Különös tekintettel arra, hogy szakmai tudásomat ilyenkor arra használom, minél rémisztőbb diagnózisokat állítsak fel.  A korrektség jegyében előszedtem otthon a piperetükrömet, azzal igyekeztem feltérképezni a viszonyokat. Találtam két gyanús fogat, rohantam hát röntgenre. Az meghökkentő módon semmit nem mutatott. Ha saját betegemről van szó, ilyenkor a szememnek hiszek, és még soha nem csalódtam.   Most bejártam a szabályos utat. Először rtg. konzultációra invitáltam a kollégámat, ő is azt mondta, hogy semmit nem lát, de én erősködtem, azért nézzen meg. És bizony velem értett egyet, a két fog közül az elsőt egyértelműen lyukasnak látta, úgyhogy fittyet hányva a képalkotó eljárásokra megbeszéltük, hogy kifúrja (én már akkor fogadtam volna vele, hogy az kettő lesz).   Valójában a fogorvos jött hozzám 😃 Mivel most az ő rendelőjében dolgozom, és a műszakom után jött, én vá

  Már tegnap megszületett bennem a cím, és csak ma tudatosult, hogy milyen nap is van. Azt hiszem, időről időre mindannyiunknak szüksége van egyfajta belső forradalomra. Én szokásomhoz híven drámai díszletet rendeztem magamnak.    Már jó ideje éreztem, hogy meg vagyok rekedve, mozdulnék, de nem megy, várom, hogy történjen végre valami, ami kilendít. Erre mondják, vigyázz, mit kívánsz...   A fiam elköltözése igazi padlófogás volt. Kimozdított, az biztos, elmerültem az érzelmek viharában, miközben tudatosan megélve pszichológiailag abszolút pozitívnak értékeltem az egészet. Már egész jól kezdtem összekapargatni magam, amikor újabb jósló széllökés ért: a működési engedélyem megújítása, ami egyébként egy egyszerű rutin, teljes ügyintézési káosszá nőtt. A felelősség-pingpongban én voltam a labda, egyik térfélen se láttak szívesen, dobtak át a másik hivatalnak. Aztán váratlanul megoldódott az egész.    Ezután jött az ÁNTSZ ellenőrzés. Olyan szívesen írnám le részletesen és érzékletesen az él