Delfintánc

   Köztudottan (a köz itt azokat jelenti, akik ismernek) imádom a vizet és a vízi sportokat. Kenutúrán már számos alkalommal voltam, de kétszer tengeri kajakban is ültem, úgy éreztem, én vagyok a vizek királynője.   Egészen a múlt hétig. Történt ugyanis, hogy régi kedves túratársam Szarvasra invitált. Nem sokáig gondolkodtam, már amúgy is tervbe volt véve, olyannyira, hogy beneveztem egy túrára, ami végül elmaradt. Most itt volt az alkalom, hogy meghódítsam a Kőrös holtágait is.    Bennem már kikristályosodott, hogy a kenu az igazi kedvenc, a kajakban sose tudtam sokáig kényelmesen ülni. A fiam viszont (főleg, mert kajakban lehet szólózni, így végre megszabadulhat tőlem  😃 ), inkább arra szavazott. Mivel mi hamarabb érkeztünk, gondoltam, bérelek két kajakot, és elbohóckodunk kicsit. Na, ez jobban sikerült, mint gondoltam.    Úgy kezdődött, hogy beraktam a bal lábamat, mellé a jobbat és mielőtt leülhettem volna, azzal a lendülettel kiborultam a kajakból. Meg sem próbáltam megőrizni a m

     A közelmúltban két fantasztikus vízitúrás élményben volt részem, az ottani élményeimet is megosztom, de ez a téma külön helyet kíván.    Elöljáróban annyit, hogy gyerekkoromban kimaradt a sátrazás élménye, először szintén egy vízitúrán ismerkedtem meg vele. Egyetlen éjszaka volt, nem mondom, hogy kipihenten, de az újdonság erejétől áthatva és lelkesen ébredtem.    A mostani két lehetőség last minute érkezett régi kedves túratársam révén, ily módon viszont már nem volt lehetőség faházban megszállni. Sebaj, sátrazunk!   Az első Dunakilitin volt, egy szép nagy kempingben. Jó sokan voltunk, a mi csapatunk egy helyre zsúfolódva. A sövényen túl retro zene szólt, vidáman táncikáltam rá. Aztán elérkezett az este, és a történelem megismételte önmagát. Tavaly Szlovákiában volt egy finom összecsapásom a helyi bulikommandó tagjaival. Mint kiderült, honfitársaim között is vannak hasonlóan...hm...alacsony alkalmazkodási kultúrájú egyének. Itt a zenével leálltak, de hangos beszélgetésbe csapott

   Egy barátnőm hívta fel a figyelmemet tegnap Medvegy Gergelyre. Én a jógával olyan "se vele, se nélküle" kapcsolatban vagyok. Évekig jógáztam, de soha nem tudtam átadni magam a vágymentesség útjának. Ugyanakkor testileg és lelkileg is nagyon sokat kaptam a jógától.    Vegyes érzésekkel, de nyitottan kerestem rá. Rögtön az első videót megnyitottam, ami megjelent. Időbeosztás. Hagyjuk kérem, erről nekem nem lehet újat mondani. Hm.   Először is, a fiatalember rendkívül szimpatikus. Amikor szankszrit szavakkal kezdett dobálózni, türelmesen vártam és megérte. Nagyon sok jó gondolata volt. Teljesen egyetértek vele abban, hogy nagyon sokan kifogásokat keresnek, és ügyesen találnak, miért nem mozognak, foglalkoznak magukkal. Ilyenkor el szokott beszélgetni velük, mivel mennyi időt töltenek. És valahogy mindenhol kijön több óra(!) Facebook-ozás, Instázás. Arra valahogy mindig jut idő.    Én rendszeresen sportolok, járok a természetben, foglalkozom önfejlesztéssel, olvasok pszichológ

   Lakásfelújítást hajtottam végre.Na nem valami nagy volumenű átalakításra kell gondolni, közfalak lebontásával, meg hasonlók. Pusztán néhány apró változtatás teljesen meg tudja újítani a lakás energiáját, friss hangulatot hoz.    Úgy kezdődött, hogy a szomszédom új lábtörlőt vett. Ez eléggé felnagyította a kontrasztot az én sok éve szolgáló darabom és az övé között. Egy ideje amúgy is fontolgattam a cserét, ez megadta az utolsó lökést. Becsengettem, megkérdeztem, hol vette. Másnap el is mentem az adott boltba. Nagy mágus az én szomszédom, elvitte az utolsó (vagy egyetlen) normális darabot. Akkor már lendületben voltam, végigjártam az összes általam ismert boltot, eredménytelenül.    Nézegettem a net-en is. Ti tudtátok, hogy akár ötvenezerért is lehet venni? Nem tudtam, sírjak vagy nevessek (mert az bezzeg tetszett!). Aztán az egyik áruház weboldalán kettőt is találtam, ami felkeltette az érdeklődésemet, és elérhető áron volt. A boltjuk ráadásul egy köpésre van a munkahelyemtől, kezd