Selfness jóga

   Egy barátnőm hívta fel a figyelmemet tegnap Medvegy Gergelyre. Én a jógával olyan "se vele, se nélküle" kapcsolatban vagyok. Évekig jógáztam, de soha nem tudtam átadni magam a vágymentesség útjának. Ugyanakkor testileg és lelkileg is nagyon sokat kaptam a jógától. 

  Vegyes érzésekkel, de nyitottan kerestem rá. Rögtön az első videót megnyitottam, ami megjelent. Időbeosztás. Hagyjuk kérem, erről nekem nem lehet újat mondani. Hm.

  Először is, a fiatalember rendkívül szimpatikus. Amikor szankszrit szavakkal kezdett dobálózni, türelmesen vártam és megérte. Nagyon sok jó gondolata volt. Teljesen egyetértek vele abban, hogy nagyon sokan kifogásokat keresnek, és ügyesen találnak, miért nem mozognak, foglalkoznak magukkal. Ilyenkor el szokott beszélgetni velük, mivel mennyi időt töltenek. És valahogy mindenhol kijön több óra(!) Facebook-ozás, Instázás. Arra valahogy mindig jut idő. 

  Én rendszeresen sportolok, járok a természetben, foglalkozom önfejlesztéssel, olvasok pszichológiai és spirituális témájú könyveket. Mégis úgy éreztem, nekem is szólnak a szavai. Nemrég írtam arról, hogy Pál Feri könyve kapcsán felülvizsgáltam a telefonozási szokásaimat, és sürgős változtatásra szántam el magam. Jól is ment 1-2 hétig. Aztán voltak stresszesebb napjaim és feltűnés nélkül visszacsúsztam a régi üzemmódomhoz. 

  Gergely arról beszélt, amikor lemondunk valamiről (akár egy függésről-teszem hozzá), akkor valójában kicseréljük valami jobbra. És itt a kulcs, kérem! Amikor fölöslegesen előkapom a telefonomat, ki akarom tölteni az "üresjáratot". Régen ezek az üresjáratok a kedvenceim voltak. Csak feküdni és nézni alulról a fákat és az úszó felhőket, bambulni, ábrándozni. Ha étteremben, cukrászdában ültem, nézni az embereket, az elsuhanó autókat, és elképzelni, milyen lehet az életük. Egyszerűen csak lenni. 

  Először az jutott eszmbe, ismét időkorlátot szabok magamnak. Aztán rájöttem, amikor egy kérdés feszített, és a Google-on kerestem rá és olvastam végig 4-5 cikket, mire megtaláltam a választ, az egy nagyon is értékes idő volt. Tehát ahelyett, hogy nézegetem a "képernyő előtt eltöltött idő" grafikonját, tudatossá válok, mikor használom értelmesen, és mikor csak unaloműzőnek, stresszcsökkentőnek. És az utóbbiról mondok le.

  És mert nincsenek véletlenek, hosszabb idő után ma néztem meg egy angyali segítő heti videóját. Kártyákat húz, és ez alapján beszél a hét energiáiról. És a harmadik kártya kapcsán pont arra hívott, hogy nyugodtan álmodozzunk a héten. És rögtön utána javasolta, hogy tegyük félre a telefont. Szeretem, amikor az Univerzum ilyen tisztán, egyértelműen szól hozzám, nem bonyolult szimbólumokban vagy rébuszokban beszél 😃

  Vannak nekem saját életbölcsességeim is. A vásárolgatásaim kapcsán született meg az egyik: nem az a ruha drága, ami sokba kerül, hanem az, amit megveszek és aztán nem hordom 😏. És az idővel kapcsolatban is megérkezett. Nem az tesz szomorúvá, hogy telnek a percek, napok, évek. Hanem azok a percek, napok és évek, amiket elvesztegetek. Minden perc értékes, és én döntöm el, mire szánom. 

  Namaste!