Delfintánc

  Nem gondoltam volna, hogy bármikor egy egész blogbejegyzést szentelek ennek az egyébként egyszerű és gyors műveletnek.  Nekem azért különösen az, mert rutinosan a kastély kertészetében veszem meg a fát, egyrészt gyönyörű és tartós, másrészt a fiúk befaragják. A régi gárdát nagyon szerettem, mindig segítőkészek és kedvesek voltak, de elindult egy váltás. Tavaly az ott dolgozó férfi nagyon nem örült a kérésemnek, egyértelműen jelezte, hogy ez nem az ő feladata. Valóban nem az, három perces szívesség egy törzsvásárlónak.   Enyhénél is halványabb lelkesedéssel nekilátott. A huncut fa pedig mintha az ő bosszantására csinálná,  egyre ferdébben állt a tartóban. Ekkor már egy kisebb gyűrű alakult ki a dolgozói hölgygárdából, és röpködtek a tanácsok: "Ne onnan vegyél el, a másik oldalról!" Minden férfi álma, hogy nők mondják meg neki, hogyan végezzen el egy férfimunkát (hozzáteszem, a csajoknak volt igazuk). Szerintem ekkor már csendesen gyűlölt engem is, meg a fát is. De becsülette

Kapaszkodom és félek, Valami jobbat remélek, Örök csalódással élek, Szerelem koldusa, én. Írok és mesélek, Régi s új regéket, Mit szívemben megélek, Szeretet hírnöke, én. Bízom és akarok, Még ha rosszat is kapok, Kincsemnek időt hagyok, Szeretet őrzője, én. Új utakra lépek, Belül s kívül élek Egészen új meséket, Szeretet vándora, én. Zabolátlan lélek, Börtönből kilépek, Küzdeni sem félek, Szeretet harcosa, én. Mi voltam, már nem vagyok, Múltat hátra hagyok, Vágyaim jó nagyok, Szeretet táncosa, én. Sírva is táncolok, Félve bátor vagyok, Magamból jót adok, Szeretet mágusa, én. Elengedek és élek, Mindig jobbat remélek, Örök szerelemmel égek, Vagyok a Szeretet, én. A vers születésének érdekesek a körülményei. Nem terveztem valami nagyot alkotni a téli napfordulóra, elég nagy feladatnak tűnt hazahozni a fát, és elintézni a többit, amit mára hagytam 😃. Aztán hajnalban anyámmal álmodtam. Ezek ugye sose unikornisos, szivárványos álmok, általában eléggé megzakkanva ébredek belőlük. Amikor mély

    Már többször írtam róla, milyen elkötelezett híve, sőt, rajongója vagyok a Rolitúrának. Rengeteg szép helyen jártam velük, felejthetetlen élményeket szereztem. Ám most komoly konkurenciájuk akadt! Érdekesség, hogy Zolit Rolinak köszönhetem 😃 Az utolsó, szlovén úton történt, hogy megismerkedtem egy tündéri házaspárral. Mi lettünk a diópálinkás trió (erről már írtam, ha nem olvastad, így jártál), amihez még időnként csatlakozott két sporttárs. Már ott kiderült, hogy kb egyformán vagyunk hülyék Gyulával (igen, általában nem írok neveket, hiszen a történet a fontos, de ha már Zoli teret kapott, úgy igazságos, ha a többiek is), úgy szaladgáltam utána a patakpartra, mintha muszáj lenne.    Bár nagyon jól éreztük magunkat, hozzá vagyok szokva, hogy az út végén még nagy puszi-puszi, ölelés, aztán jó esetben egy következő szervezett túrán találkozunk (így volt ez Csingacsgukkal, de ez egy másik történet 😀 ). Most is voltak képcserék, meg Fb jelölések, ahogy az szokott lenni. Viszont kb eg