Yvette meghalt
Ne gyászoljátok, én sem teszem. Érdekes ez az évtizedeken átnyúló külső-belső harc a nevem kapcsán. Érdekes a kettősség, amiben éltem, mégsem számoltam föl. Amikor megtanultam írni, anyám úgy tanította meg a nevem: Dr Bartha Yvette. Hát igen, megérdemelne egy pszichológiai esszét. Egyrészt látható, nem sok esélyt hagyott a szabad pályaválasztásra. Belém égett, amikor átjött egy baráti házaspár, és az egyik fiú meglátta, mit írok, azt mondta:"Majd akkor írd így, ha kiérdemelted." És én borzasztóan szégyelltem magam (pedig sok minden voltam, csak beképzelt nem). A sors különleges játéka, hogy a fiam minden iratában az anyja születési neve úgy kezdődik: DR 😊 Lehet, tényleg ez volt megírva a csillagokban, ki tudja... És itt a keresztnevem. Ivetta néven lettem anyakönyvezve. Gyűlöltem első perctől, ahogy megtudtam. Öntudatosan nem foglalkoztam vele, amíg rám nem szóltak, hogy ha nem így írok alá hivatalos papírt, bajom lehet belőle. Akkor elfogadtam a helyzetet, de minden