Delfintánc

   Nem óhajtok plagizálni, ebben a témában ugyanis született egy igazán frenetikus írás Kocsis Gábor tollából, mindenkinek figyelmébe ajánlom, hasznos és szórakoztató. Én szokás szerint személyes élményemről írok.    Az úgy kezdődött, hogy éreztem egyfajta elakadást belül, már be is jelentkeztem a gyógyítómhoz, ugyan nézzünk már rá. De az univerzum (vagy a tudatalattim) úgy döntött, nem úszom meg ennyivel, úgyhogy egy jóféle bokarándulással (ami kis fricskaként szimbolizálta is a befékezést)  teremtett nekem sok-sok időt, hogy szépen egyedül vizsgáljam meg a helyzetemet.    Magamat is meglepve szinte örültem a kényszerpihenőnek (általában az első napok nálam heves önsajnálatban telnek). Nem is húztam az időt, nekiláttam az önvizsgálatnak. A fiam láthatáson volt, így teljes nyugalmat kaptam hozzá.    Amikor hazaért, már sokkal jobban voltam testileg-lelkileg. Néhány hete volt vele egy beszélgetésem, már ott meglepett a bölcs meglátásával. Tudtam, hogy volt randija, kíváncsiskodva megkér