Delfintánc

   A címben szereplő kifejezéssel Almási Kitti legújabb remek könyvében  (A TE döntésed) találkoztam. Nem nagyzolásból hagytam meg angol eredetijében, hanem azon egyszerű okból kifolyólag, mert nincs pontos magyar fordítása. Caroline Myss használja, és valami olyasmit jelent, hogy "sebnyitogatás, sebkapargatás".    És az egészben az a csodálatos, hogy elkezdett formálódni bennem egy újabb írás, aztán jött egy fordulat, és erre olyan tökéletesen rímelt a ma olvasott gondolat, hogy csak mosolyogtam.   Szóval kaptam egy emailt, újabb gimis osztálytalálkozóra reagált valaki. Már maga a tény meglepett, hogy bekeveredtem a levelező rendszerbe, ugyanis azóta távol tartom magam mindenféle találkozás lehetőségétől, amióta megszabadultam onnan. Ma pont az jutott eszembe, milyen gyorsan és hatékonyan lezártam azt a négy nyomorúságos évet, ahol megélhettem a kiközösítés és közöny minden kínját. Fölvettek az egyetemre, valahogy már előre éreztem, hogy sokkal jobb időszak jön, és vissza se

   A közelmúltban két érdekes hozzáállásról hallottam-olvastam, amelyek elsőre ütötték egymást. Ez csak azért zavart picit, mert mindkettővel tudtam azonosulni.    A "rugalmas cél" kifejezést Almási Kitti egyik beszélgető partnere használta a lovas íjászat sportanalógiáját használva. Kifejtette, hogy egész más hozzáállást kíván, amikor mozgó lóról kell eltalálni a célpontot, mint stabilan a földön állva. És hogy ezt lehet az életre is alkalmazni, nem olyan görcsösen akarni a célt.    Amikor tegnap farmert nézegettem, nem gondoltam volna, hogy a sportpszichológia segít majd  😃 Volt ugyanis egy nagyon határozott elképzelésem arról, milyen farmert keresek. Kiderült, hogy olyat ma már nem gyártanak (ilyen rég vettem utoljára 😊 ) Ott álltam, hogy akarok farmert, de a kitűzött tökéletes célomat nem tudom elérni. Egyet felpróbáltam, ami egy kritériumnak nem felelt meg, mivel szűk szárú volt. De fölvettem, és nagyon tetszett! Még kicsit mórikáltam magam, tovább keresgettem, aztán v

   Eszmefuttatásomat a bosszúról Edith Eva Eger és a volt főbérlőm inspirálta. Mivel kronológiailag is így helyes, és egyfajta szellemi ívet is tudok adni a történetnek, az utóbbival kezdem.    Én naivan azt hittem, hogy lezárult a közös történetem az előző albérlet tulajával, de a rezsi végleges elszámolása miatt még egy emailt kaptam tőle (azt korábban megírtam, hogy a kulcsátadásnál önkényesen levont egy becsült összeget a kaucióból). Nagyon precíz kis elszámolást csinált, és a különbözetet, amivel tartozott, nagyvonalúan elengedte magának. Ezen meg se lepődtem, és mivel valóban kis összegről volt szó, ezzel nem is foglalkoztam volna. Igen ám, de aztán negédes stílusban folytatta, tudjátok, mint amikor cukorszirupba mártják a kést, amivel hátba szúrnak. Nagyon röviden: azt ecsetelte, mennyivel rendesebb az új bérlője, mint én. Aztán boldog életet kívánt szeretetben, egészségben. (Broáf!)   Na én az ilyet nagyon nem szeretem. Először beértem egy hűvös válasszal, hogy nem tartozik rám