WOUNDOLOGY

   A címben szereplő kifejezéssel Almási Kitti legújabb remek könyvében  (A TE döntésed) találkoztam. Nem nagyzolásból hagytam meg angol eredetijében, hanem azon egyszerű okból kifolyólag, mert nincs pontos magyar fordítása. Caroline Myss használja, és valami olyasmit jelent, hogy "sebnyitogatás, sebkapargatás". 

  És az egészben az a csodálatos, hogy elkezdett formálódni bennem egy újabb írás, aztán jött egy fordulat, és erre olyan tökéletesen rímelt a ma olvasott gondolat, hogy csak mosolyogtam.

  Szóval kaptam egy emailt, újabb gimis osztálytalálkozóra reagált valaki. Már maga a tény meglepett, hogy bekeveredtem a levelező rendszerbe, ugyanis azóta távol tartom magam mindenféle találkozás lehetőségétől, amióta megszabadultam onnan. Ma pont az jutott eszembe, milyen gyorsan és hatékonyan lezártam azt a négy nyomorúságos évet, ahol megélhettem a kiközösítés és közöny minden kínját. Fölvettek az egyetemre, valahogy már előre éreztem, hogy sokkal jobb időszak jön, és vissza se néztem, úgy léptem tovább. 

  Nem végeztem megbocsátás gyakorlatokat, nem tisztítottam az energiarendszeremet, nem meditáltam (azt se tudtam, mi az 😃 ). Nem elemeztem egyenként az osztálytársaim lelki mozgatórugóit. Örültem, hogy vége lett, és minden energiámat arra fókuszáltam, ami előttem volt. Amikor feldolgoztam a múltamat, rátekintettem, és még meg is tudtam érteni őket: anyám protekcióval nyomott be egy reál tagozatos osztályba, ahol minden helyért keményen meg kellett küzdeni a többieknek (és ahova egyébként tisztán is simán bejutottam volna a tudásom alapján). Aztán meg én lettem magasan a legjobb a csoportomban, országos szintet képviseltem. Ha belegondolok, én is utáltam volna magamat 😉

  Itt jött a fordulat. Kimentem a parkba és máris fogalmaztam az én csodálatos gondolataimat az egyszerű és hatékony elengedésről és továbblépésről. Ahogy elkezdtem foglalkozni vele, jöttek az emlékek. Ültem a padon, csicseregtek a madarak, kezemben egy isteni jegeskávé, és én mégis egyre nyomorultabban éreztem magam. És ez számomra elementáris felismerést hozott: bármilyen régi és bármilyen mélyen átdolgozott seb is képes fájni újra, ha kellő lelkesedéssel vakargatjuk. Kicsit haragudtam magamra, mert közben elfogyott a jegeskávé, és nem tudtam kiélvezni, fogtam magam,  átsétáltam a kedvenc olvasó padomhoz, és elővettem a könyvet. És miről ír az én drága Kittim? Hát pont erről!

  És töredelmesen bevallom, én magam is beleestem ebbe a hibába. Jószándék vezérelt (és a gyerekkorból hozott "csak a tökéletes elég jó" attitűd 😃 ). Bármennyi réteget tártam fel, lehettek grandiózus oldódásaim, AHA-élményeim, nem volt elég. Anyámmal kapcsolatban ki tudtam mondani mérhetetlenül sok idő és befektetett energia után: ebben ennyi volt. Az exem viszont (illetve a vele kapcsolatos "élmények" feldolgozása) újra és újra be tudott rántani. Az én csodálatos Belső Bölcsem pedig fáradhatatlanul suttogta a fülembe, ha önsajnálatban fetrengve kérdeztem, mit tegyek még: NE FOGLALKOZZ VELE! Jó lett volna, ha első alkalommal hallgatok rá...

  Persze fölvetődhet a kérdés, honnan tudhatjuk, hogy valóban sikerült feldolgozni valamit, és nem csak elfojtjuk? Van egy nagyon egyértelmű jel: jól vagyunk. Éljük az életünket, élvezzük a mindennapjainkat. Akkor garantáltan nem érdemes tovább piszkálni a sebet. És a magamfajta mélylélektanbúvárok, önfejlesztő virtuózok? Mikor lehetünk biztosak a sikerességben? Nem állítom, hogy tudományosan bizonyított tény, de ha már te is unod magadat, ha már neked van eleged magadból, hogy már megint ugyanazt a sztorit meséled a legújabb beszélgető partnerednek, hogy újra olyasmin idegeskedsz, dühöngsz, amit egyszer (vagy esetleg kétszer-háromszor 😃 ) megértettél és kidolgoztál magadból, kezdj el gyanakodni. Vagy ami még jobb: hagyd abba! 😃

  Stílusosan egy gyógyult seb képét akartam a történetemhez csatolni, de egyszerűen nem találtam! (Valósággal sokkoló volt, mit ad ki a Google a "gyógyult seb"-re, csak erős idegzetűeknek ajánlom.) Kitartó lévén rákerestem a "továbblépés"-re, végül hű maradtam magamhoz, és egy olyan képet választottam, ami számomra gyönyörűen kifejezi, mi vár arra, aki képes leszokni a sebvakargatásról, és hajlandó tovább élni az életét. 

  És nem bírom megállni, jelezvén, hogy kicsit sem konyítok az asztrozófiához, de Skorpió teliholdunk lesz, szóval aki szeretne lezárni, elengedni, levágni, abbahagyni, erős támogatást kap most hozzá. 😊