Az első (és utolsó) randi

  Bohó ifjúkoromat idézte a mai délután, amikor nyitott voltam a világra, és a lehetőségekre...és amelyekből hol szomorú, hol tanulságos vagy épp szórakoztató tapasztalatok születtek. Ez egy "soha nem felejtem el" élmény lett.

 Egyik nap a parkban üldögéltem, amikor egy édes kutyus jött oda hozzám, majd a gazdája. Beszédbe elegyedtünk, és bemutatkoztunk egymásnak. Mentségemre szóljon, hogy nappal szemben ültem, így nem tudtam mélyebb képi benyomást szerezni, a stílusa pedig udvarias, kedves volt. 

 Messengeren gyors egyeztetés született egy parki sétáról. Akkor már balsejtelem kúszott belém a profilkép láttán, amiről csak annyit tudtam biztosan, hogy nem idén készült, és az alapján biztos nem jelölném randiappon. Valamiért bűvész karakter jött. Jól leszúrtam magam, nem szabad ítélkezni, mindig fontosabb a személyes benyomás. Hát megvolt.

 A kedvezőbb fényviszonyok nem kedveztek az emberem esélyeinek. Rögtön a kezembe nyomott egy bonbont (határozott enyhítő körülmény), a következő mondat kíséretében:-Első randira ajándékot visz az ember.

 Ekkor már a Delfin elúszott a szerelem reményével, és nyújtózott egyet a Skorpió:-Szerintem a másodikra is (ami nálunk nem lesz-jegyezte meg a kis köcsög hang bennem). Aztán komolyan nem emlékszem, hogy sikerült két mondat alatt politikára terelnie a szót, és fölényesen nyilatkozott a haza sötét jövőjéről. Én ugye politikai, vallási vitába soha nem bocsátkozom-de a mocsok Skorpió nem bírt magával.

 Nem riasztotta el a határozottságom. Kérdezés nélkül belém karolt. Kibontakoztam, és mondtam, hogy én ezt nem szeretem. Erre elmagyarázta, hogy a férfi karolhat a nőbe, az rendben van, fordítva jön ki hülyén. Gyors reflexeimnek hála megakadályoztam a következő próbálkozást, de nagyon kitartó volt, még háromszor jött, én háromszor kisiklottam a helyzetből. 

 Mivel nem estem rögtön hasra, így kénytelen volt kérdezés nélkül megemlíteni, hogy művész (az majdnem bűvész! 😁 ). Ezen a ponton nagyon büszke vagyok magamra, mert nem dobtam be sem a fogorvos, sem az író kártyát (és mivel az első félórában csak magáról beszélt, föl sem vetődött szerény személyem, mint őt érdeklő téma). Ezzel lehetőséget teremtettem egy hasonló jelenetre, mint ami a Beugró egyik gyöngyszeme: Kálloy Molnár Péter arisztokratát, míg Pokorny Lia proli feleséget játszik, annyira szenzációsan, hogy még ők sem bírják röhögés nélkül. 

 Kioktatott genetikából, a Skorpió lubickolt az élményben. Tettem néhány megjegyzést, amihez nem kell orvosi diploma, de letorkollt. Jól van, na, mit tudhatom én...😀

 Amikor visszakanyarodtunk, nagyvonalú ajánlat következett: mondjam el három mondatban az életemet. Annyira meghatódtam ettől a figyelmességtől, hogy röhögés nélkül egy összetett mondatban elmondtam a lényeget. (Ekkor nosztalgiával gondoltam vissza az előző üdvöskére, aki az első randin egészen a közeli forrásig adott lehetőséget, hogy magamról beszéljek, az több, mint tíz mondat volt. Ugye, hogy minden relatív? Akkor ez rosszulesett, most már nagyvonalúnak tűnik!) Ezután megtudtam, hogy a Balatonon van nyaralója, ahova majd én is elmegyek. Megy a rák, a Skorpió biztos nem! Valószínűleg irritáló volt a néma csend, amely bejelentését követte, ebből egy vidám kis párbeszéd bontakozott ki.

-Na, mondd, hogy igen.

-Nem.

-Akkor mondd, hogy nem.

-Nem. 

 Ekkor már jó tíz perce gondolkodtam, mikor nem udvariatlanság jelezni, hogy részemről ennyi. Úgy éreztem, ez az a pillanat. Legkedvesebb mosolyommal közöltem, hogy szerintem nincs meg közöttünk az összhang. De mondjam meg, mi a baj. Ezt nehéz konkrétan megfogalmazni. Dehogy nehéz. Mondjam, hogy zavart, amikor belém karolt. 

 És ez viszont tényleg tetszett magamban. Higgadtan, de határozottan azt feleltem, az zavart, hogy szóltam, nem akarom, és még háromszor megcsinálta. A válasza: csak kétszer. Tényleg csak kétszer vetted semmibe a kérésemet? Akkor jó fej vagy, én kérek elnézést.

 És a sértett egó megtalálni vélte a revansot. Mivel a magamról szóló mondat úgy hangzott: "Bántalmazó családban nőttem fel, sokat szívtam felnőttként, aztán meggyógyultam." (szerintem zseniálisan tömörre vettem a figurát), először közölte, hogy a tartásom hajlott, ez azért lehet, mert sokszor csalódtam. Jeleztem, hogy ezt tőlem tudja, de kivágta magát: már első percben feltűnt neki. Aztán jön a kedvencem:-Én úgy gondolom, fiatalon szép voltál, és eszerint választottak téged. 

 Én akkor már úgy gondoltam, ez az óra áldozat az írói karrierem oltárán, valamelyik regényemben biztos lesz ilyen karakter. Még volt az a hosszú egyenes szakasz a park bejáratáig. Beszélgető partnerem nem tudta (mert ezt nem mondtam), hogy én bármeddig bírom a kínos csendet, erre már gyerekkoromban szigorú kiképzést kaptam. Belül vihogtam, hogy fogom ezt a sztorit elmesélni a barátnőmnek. Ő adta fel a csendjátékot, még váltottunk pár szót az autókról. Megtudtam, nincs olyan autó, ami neki ne lett volna meg. Te nyertél, baszki! Én csak egy proli vagyok, nekem három volt eddig.

 A bejáratnál nagyon szépen köszönt el, ezért járt a piros pont neki. 

 A fentiek fényében sejthető, hogy a képen romantikusan összesimuló két érett pitypang nem minket szimbolizál. Ez múlhatatlan optimizmusom jele, hogy mindezek ellenére hiszek a szerelemben, és Bealtaine napján ezzel hirdetem 💕