Elengedés-ahogy én szeretem

  Voltam egy fantasztikus alkotó folyamaton, ahol az egyik feladat az volt, hogy egy lapra írjuk-fessük-rajzoljuk (mindenki egyéni ihletettsége szerint), amitől már szeretnénk megválni. Jól sikerült, dominált a vörös és a fekete, egy kis zölddel kombinálva, a végén úgy nézett ki, mint egy döntetlenre alakult űrlény-földlakó harc. Aztán csónakot hajtogattunk a lapból, és utolsó alkalommal a többi alkotásunkkal együtt megkaptuk, hogy engedjük egy folyóba, hadd vigye el a víz. 

 Én már akkor tudtam, hogy a Dunát választom, amikor elkészültem. Ennyi szart egy kis patak nem bír el, ehhez rendes, nagy folyó kell! Ráadásul tegnap volt Telihold a Skorpióban, ez az én időm! Ma reggel útra keltem, hogy megtegyem, amit meg kell tennem. Már napok óta hangolódtam a Samsara Boulevard Elengedem című nagy sikerű slágerével, és eldöntöttem, hogy ezzel engedem útjára a csónakomat. 

 Aztán átéltem a "minden a tervek szerint alakul, bár ezek nem az én terveim" életérzést. A GPS valamiért most először a strand felső végére vitt. Én már kigondoltam, mi lesz az ideális hely a szertartás elvégzésére. Sebaj, majd gyalogolok kicsit. Eleredt az eső. Ok, nem vagyok cukorból, még ez is támogat a víz erejével. Velem együtt ért oda egy család. Ki a franc akar (rajtam kívül) ilyenkor a parton sétálni? Hát ők. Persze joguk van hozzá, de a Nagy Elengedés mégis csak egy intim folyamat, főleg, ahogy én énekelek. Vártam egy kicsit, egyrészt bízva benne, hogy enyhül az eső, másrészt adtam előnyt, hogy arrébb sétáljanak. Nem tették. Jó, akkor eredeti tervem szerint lejjebb megyek. 

 Közben éreztem, hogy nagyon kell pisilni. Elengedés, értem én, de ennek már végképp nem örültem. Felcsapott kapucnival eltökélten útnak indultam. Csak mentem és mentem (tényleg ilyen hosszú ez a part?), aztán ráébredtem, hogy nem fogom kibírni. Elgyalogoltam jó messzire, és a fák védelmében megoldottam a kínzó helyzetet. Közben arra gondoltam, hogy akár le is pisilhetném a csónakot, jelezvén lelki hozzáállásomat, aztán eszembe jutott, hogy meg kell fognom utána, így ettől az extrém gesztustól inkább tartózkodtam.

 Megkönnyebbülve a víz felé vettem az irányt. Volt ott egy fatörzs, ami kicsit benyúlt, tökéletes helynek tartottam. Óvatosan a végéig merészkedtem, és a folyóba dobtam a csónakot. Akkor már nagyon meg akartam szabadulni tőle. Mély átéléssel elénekeltem egy versszakot a Samsara dalából. Közben egyre riadtabban néztem, hogy a csónak, amit magával kellett volna sodornia a víznek, vidáman lebeg az orrom előtt. Most mi lesz? Kínos lassúsággal elkezdett lefelé csorogni. Fölcsillant a remény. Aztán finoman a part felé indult. Ne, ne, ne, neeee!  Csak ezt ne, kérlek! Óceánok Anyja, kérlek ne vesd partra, Aquaman segíts! Nagyon rossz ómen lett volna, ha kisodorja az áramlat, számomra ez azt jelentette volna, hogy még dolgom van a lapra vetett borzalmakkal.

 Aztán lassított felvételként irányt változtatott a csónak, kissé beljebb került, és sodródott tovább. Akkor az jutott eszembe, már rég el kellett volna süllyednie. Jaj, Szilvi, ugye nem impregnáltad a papírt? Már vagy tíz perce a Dunában volt, esett rá az eső, de ez a nyomorult vízi alkalmatosság jobban vizsgázott, mint a Titanic! Szerintem egy jéghegy se ártott volna neki.

 Viszont úgy láttam, hogy szépen sodródik a parttól biztos távolságban. Egy vízből kiálló faág felé. Most komolyan, szívattok?! Közben egyre kisebb lett, ahogy távolodott, és akkor villant be: NEM MINDEGY? Kit érdekel, mi történik vele? Ha én valóban elengedtem, a sorsa már nem tartozik rám. Ha kisodródik a partra, ha fönnakad az ágon, ha elér a tengerig, ha elsüllyed (erre láttam a legkisebb esélyt), az már nem rám tartozik. 

 Kis erőfeszítés árán elszakítottam a tekintetem, visszasétáltam a partra, és elindultam az autó felé. És mintha az Univerzum kifejezte volna helyeslését: messze előttem kisütött a nap. Visszafordultam, ott teljesen borult volt az ég. Ne nézz hátra, Ivett! Ami fontos, előtted van. Milyen szépen süt a napocska!

 Így értem vissza. Amikor beültem az autóba, kitört belőlem a nevetés. Nem tudtam eldönteni, a vicces fordulatok, a bénázásom vagy maga az elengedés jelentkezett így, de nem is számít. Szóval kedves olvasóm, ha a Dunaparton jársz, és találsz egy fura kis színes papírcsónakot-pont nem érdekel! 😃

 A képnek annyi köze van a történethez, hogy ez is a Duna. Kerestem képet a strandról, de nem találtam, így felbosszantottam magam, és ezt választottam ki helyette 😄