Lara és Tier álma-3. rész

 -Na, meg is van a mai nyertes.-Stue nagy lendülettel megindult a bárpult felé. Tier rémülten konstatálta, hogy épp az álombeli nő és barátnője felé tart. Megpróbálta utolérni, hogy eltérítse valahogyan, de ha Stue eldöntött valamit, megállíthatatlan volt. 

-Üdv a gyönyörű hölgyeknek!-kezdte nyájasan, majd mélyen, szuggesztíven belenézett Bobby szemébe-Mi már találkoztunk valahol!

Bobby épp csak rápillantott Larára, aki újabb narancsleves mutatványt adott elő. Bosszantó, hogy Bobby-nak mindig igaza van. Amikor a köcsög belépett az életébe, szó szerint ezeket a szavakat használta. És miután elmesélte a jelenetet, a barátnője ajkát biggyesztve ennyit reagált:-Igen, kedvesem, a szexuális fantáziájában, pont ott találkoztatok. Tudod, neki elég sok ilyen találkozása van. És a napi tíz próbálkozásából egy mindig bejön. Biztos te akarsz az lenni?

Bárcsak hallgatott volna rá! 

Bobby úgy érezte, tartozik az összes átvert, megvezetett nőnek azzal, hogy porig alázza ezt az önelégült kis fickót:-Nem rémlik...várjon csak, biztos az anonim alkoholisták és szexfüggők heti gyűlésén lehetett, amit vezetek. Tudja, annyi magához hasonló alak van ott, mindenkire nem emlékezhetek. 

Felvillantotta ragadozó mosolyát, és unottan elfordult. Stue zavartan köhintett, és szemével máris kereste hallótávolságon kívüli következő áldozatát. Tier megvárta, amíg elindul, csak akkor lépett oda a két nőhöz. Nézte Larát, és imádkozott magában, hogy ő is ismerje fel. 

De Lara épp újból feltépett lelki sebeivel volt elfoglalva. Elöntötte a fájdalom, a szomorúság és a harag egyvelege. Bobby kedvtelve nézte Tiert, és egy egészen másféle mosoly kíséretében azt mondta:-Magára biztos emlékeznék, bárhol is találkoztunk volna. Bobby vagyok.

Tier udvariasan kezet fogott a nővel, majd Larára nézett. Ő továbbra is üveges szemmel meredt maga elé.

-Lara...?-szólt csendesen.

Lara fölkapta fejét, mint aki álomból ébred, és gépiesen nyújtotta a kezét. Üres tekintettel meredt a férfira. Tier úgy érezte, mintha kést döftek volna a szívébe. Nem emlékszik, nem tudja, ki ő. Abban az egyben biztos volt, nem meri megjegyezni, hogy találkoztak már valahol. Már épp készült udvariasan elköszönni, és távozni, de akkor megérezte a nő fájdalmát. Érezte az energiájában a másik férfit, a megaláztatást, a kínlódást, a várakozást és a könnyeket. És-maga sem értette, miért-hevesen kifakadt:

-Tudja, Lara, van úgy, hogy áll egy ajtó előtt, de hiába kopogtat, az ajtó nem nyílik ki. Nem azért, mert magával bármi baj van, vagy nem kopogott elég hangosan, vagy nem várt elég türelmesen. Csupán azért, mert rossz ajtót választott. Ha csak egy pillanatra képes lenne elfordulni, és körbe nézni, megláthatná, hány nyitott ajtó van ön körül! És ha csak egyetlen lépést tenne a jó irányba, máris szűnne ez a borzasztó érzés!

Néhány pillanatig hevesen emelkedő-süllyedő mellkassal Larára meredt, majd sarkon fordult, és kiviharzott.

Lara és Bobby döbbenten összenéztek.

-Nem semmi!-jegyezte meg Bobby.-Tetszik ez az ajtós hasonlat. Amúgy teljesen igaza van. Mondd, csak, honnan ismered? És miért pazarolod az idődet a köcsögre, amikor itt van egy ilyen klassz pasi? Én biztos ezt az ajtót választanám...-kuncogott.

-Én nem ismerem.-felelte zavartan Lara.

-Tudta a nevedet....

Az este további részét azzal töltötték, hogy próbáltak rájönni, honnan ismerheti Lara a férfit (és hogyhogy nem emlékszik rá???!) Három narancslével és két tequilával később feladták és hazaindultak.

-Hozzád vagy hozzám?-kérdezte pajkosan Bobby.

-Én a bárhoz lakom közelebb, te az irodához. Nehéz kérdés...

-Akkor hozzám! Reggel hálásak leszünk a döntésünkért.

Másnap reggel egymást kerülgetve szaladgáltak, hogy beérjenek a munkahelyükre. Ugyanabban a lakberendező irodában dolgoztak néhány saroknyira Bobby lakásától. "Futva 3 perc", szokta mondogatni Bobby, mire Lara rendes válasza: "Csak akkor futok, ha aligátorok üldöznek!" Lara bekapcsolta a telefonját, és csippantás jelezte, hogy üzenete jött. Ki írhatott neki éjszaka? Csak nem...? Engedélykérés. Akkor nem a köcsög. Megnyitotta.

A tegnapi férfi volt a bárból. Tier, milyen különleges név. Lara megnyitotta az üzenetet. A férfi elnézést kért, hogy előző este úgy elrohant, és úgy folytatta, hogy találkozni szeretne Larával. Ült a mobiljával a kezében, és nagyot sóhajtott.

-Mi van, csajszi?-robbant be Bobby.-Tempó, nem akarok miattad elkésni!

-Írt...

-Ne! Add ide azt a kibaszott telefont, majd én úgy letiltom, hogy soha többet ne tudjon elé...

-Nem, nem, a tegnapi férfi írt!

-Mi van??!!! És mit írt, muti, muti?

-Elnézést kért, és találkozni akar.

-Wow! Most nagyon irigyellek, ugye tudod? Mit veszel fel? Segítek kiválasztani!

-Nem tudom, akarok-e vele találkozni.

-Lara szívem, munka előtt inkább nem ütnélek meg. Természetesen akarsz. 

-Még nem állok készen.

-Mire baszki?! Arra, hogy megigyál egy kávét, és beszélgess valakivel, aki képes önmagán kívül másra is figyelni? Lara, én úgy szeretlek, mint a testvéremet, tudod jól, és most a szeretet mondatja ezt velem: ha elszalasztod ezt a lehetőséget és tovább nyalogatod a sebeidet, akkor meg is érdemled, hogy szenvedj! Meddig gyászolsz még valakit, akitől csak bántást és megalázást kaptál?!

-Ezt nem értheted...

-De, pontosan értem. Lara, mi ugyanonnan jöttünk, a pokolból. Nekünk meg kell tanulni, milyen az, ha igazán szeretnek. Tegnap hallottam a rádióban...

-Láttam, mit olvastál.

-Jó, akkor olvastam, nem mindegy?!

(Bobby valamilyen érthetetlen okból titkolta, hogy szabadidejében pszichológiai könyveket olvas.)

-Szóval megragadt egy mondat bennem: "Ha gyerekkorodban szeretetet kerestél és fájdalmat kaptál, felnőttként a fájdalmat keresed, mert azt hiszed, az a szeretet." 

Lara szeme könnybe lábadt.

-Tudom, milyen nehéz, szívem. De tovább kell lépned. Már nem vagyunk tehetetlen gyerekek. Már mondhatunk nemet a bántásra. És ami nekünk sokkal nehezebb: mondhatunk igent a jóra. Kérlek, ígérd meg, csak annyit ígérj meg, hogy gondolkozol rajta, jó?

-Jó-felelte halkan Lara. Átölelték egymást, és tovább készülődtek. Bobby zenét tett be. Azt a számot, amit előző nap elküldött Larának. Amikor jött a refrén, Lara megdermedt és halottsápadt lett. 

-Jól vagy? Ennyire azért nem szar!-nevetett Bobby.

Lara a telefonjáért nyúlt, és vadul elkezdett pötyögni.

-Kinek írsz?-kérdezte gyanakodva és ugrásra készen Bobby.

-Mondjuk úgy, hogy elindulok egy nyitott ajtó felé.-felelte mosolyogva Lara.

"Kedves Tier! Nem haragszom, sőt örülök annak, amit tegnap mondtál, elgondolkodtatott. Tudod, van úgy, hogy 24 órán túl is jönnek jelek, amik segítenek a nyitott ajtó felé indulni. Szívesen találkozom veled. Nekem néha nehéz beszélgetést kezdeni, mit szólnál, ha lenne indító téma, mondjuk a filmek? Több kedvencem is van, de most nagyon erősen beugrott egy aranyos kis film: Álmomban már láttalak. Kíváncsi vagyok a véleményedre 😊 "

Tier ült a telefonnal a kezében. Várt. Amikor meglátta, hogy Lara válaszolt, csak ült hevesen dobogó szívvel, nem merte megnyitni jó darabig az üzenetet. "Szedd össze magad, légy férfi!", parancsolt magára. Elkezdte olvasni, mit írt a nő. Az utolsó mondatnál széles mosolyra húzódott a szája, aztán kirohant a kertbe, és az sem érdekelte, ha el kell költöznie, örömében ugrálva kiabálta:

-Emlékszik, emlékszik! Tudja, ki vagyok, emlékszik!

                             ÉS EZ NEM A VÉGE, HANEM EGY ÚJNAK A KEZDETE 💓