Lara és Tier álma 2.rész

   Tier a zuhany alatt állt, engedte végig folyni testén a langyos vizet. Még mindig az álombeli nő körül forogtak a gondolatai. Végtelenül hálás volt Őrzőjének, hogy megtanította az álom elemeinek tudatos átmentését az ébrenlétbe. Aztán eszébe jutott, hogyan fogja Stue kirángatni a zuhany alól, ha nem lesz kész, mire ideér, ezért inkább gyorsan megtörölközött és felöltözött. Stue. Néha nem értette, miért barátkozik a köpcös és arrogáns kis emberrel.

  Ilyenkor mindig eszébe jutott, hogyan ismerkedtek meg. Tiert az anyja nevelte fel, az ő csodálatosan bohókás, nevető szemű anyja. Imádott olvasni, valósággal falta a fantasy könyveket. Sokszor meditált, ilyenkor Tier odagömbölyödött a lábához, és mélyen, egészségesen aludt. Sokat mesélt neki tündérekről, angyalokról, gyógyító energiákról. Mindig mondogatta neki, hogy különleges képességei vannak, amiket majd érdemes lesz fejlesztenie. 

  Anyja otthonosan mozgott az álmok világában, értett a tudatos álmodáshoz, és sokszor voltak jósló álmai is. De Tier azt szerette legjobban, amikor a közeli erdőben kirándultak, hallgatták a madarak énekét, fogócskáztak, bújócskáztak, botokkal hadakoztak. 

  Időről időre megjelent egy férfi. Nagyon rossz energiái voltak. Tierre rá se nézett, az anyjával veszekedett mindig. Amikor faggatta anyját, miért engedi meg ennek a férfinak, hogy egyáltalán átlépje a házuk küszöbét, az anyja csendesen csak annyit felelt: karma. "Utálom Karmát!" -dühöngött, mert azt hitte, így hívják a férfit. 

  Már középiskolás volt, amikor egy nap az iskolából hazafelé menet meglátta, hogy egy rendőrautó áll a ház előtt. Dulakodás hangjai szűrődtek ki, és egyszer csak anyja éles sikoltása töltötte be a teret. Ina szakadtából futni kezdett, és valósággal bezuhant az ajtón. Anyja a földön feküdt vérző arccal, Karma pedig egy köpcös férfival küzdött. A köpcös földre küldte Karmát, Tier pedig az anyjához rohant. Megdöbbent, amikor anyja vérző, feldagadt arcával rá mosolygott, és annyit mondott: "Vége a karmának."

  Évekkel később mesélte el neki, hogy a férfi, aki hozzájuk járt, az apja, és mindig azért jött, hogy elvigye tőle, de anyja nem engedte. A legerősebb mágiát használta, ami létezik: az Anyai Szeretetet. És az utolsó látogatás alkalmával azért esett neki Karma, mert megértette, hogy lejárt az ideje, már nem tudja a sötét útra téríteni a fiukat, és dühében el akarta pusztítani az anyját. 

  Ekkor jött Stue, aki anyja szavaival "az első férfi, aki nem azért jött, hogy bántson, hanem azért, hogy megvédjen". Különös barátság alakult ki közöttük, amit Tier sosem értett. Mert Stue egyébként egy beképzelt, önelégült alak volt, aki úgy járt-kelt, mintha különleges tisztelet járna neki. Az anyja mindig szívesen fogadta, szeretettel vette körül. "Én látom a lelkét"-mondta, amikor Tier megkérdezte, hogy képes ilyen kedvesen viselkedni vele. 

  Aztán egy éjjel egyetemi buliból ment hazafelé, amikor az egyik elhagyatott utcán négyen körbeállták, ketten kést is rántottak. Nem akartak pénzt, vérre szomjaztak. Tier erős volt, rendszeresen edzett, és alapszintű harcművészeti ismeretei is voltak, de tudta, hogy most esélytelen. És ekkor a semmiből előrobogott a szirénázó rendőrautó, és Stue, aki egyébként leginkább egy szuperhős karikatúrája lehetett volna, úgy dobálta szét a négy fickót, hogy Tiernek leesett az álla. 

  Hálálkodni kezdett, de Stue közbevágott szokásos arrogáns stílusában: "Jól van, elég! Senki nem bánthatja Zoet, sem azt, akit Zoe szeret. Ülj be, hazaviszlek." Akkor ő is meglátta azt, amit úgy elrejtett a világ elől a férfi. Szerette az anyját, de plátói, rajongó szerelemmel. Olyan volt az életükben, mint egy mogorva védőangyal. És közöttük is barátság szövődött. 

  Különös barátság volt ez, hiszen olyanok voltak, mint a tűz és a víz. Tier örökölte anyja finom lelkületét, mágia iránti fogékonyságát, szelíd természetét. Stue harsány volt, földhözragadt és néha közönséges. Amikor egyszer anyjával beszélgetett Stue-ról, és arról, milyen furcsa, hogy ennyire az életük része lett, anyja mosolyogva annyit felelt: "Ez is karma. Csak jóféle..."

  Meghallotta, ahogy a kocsifeljárón vad fékcsikorgással és eszeveszett dudálással jelzi érkezését Stue. Kinyitotta az ablakot, és vadul integetni kezdett, hogy álljon már le. Erre kaján mosollyal előhúzott egy rendőrségi villogót, és színpadias, lassított mozdulattal a kapcsoló felé nyúlt. Elérte, amit akart: a jó szomszédi kapcsolatok érdekében Tier gepárdként száguldott, és bevetette magát mellé az első ülésbe. 

-Megint tiszta izzadt vagyok. Most örülsz?

-Neked jól áll, te csak szexisebb leszel tőle.

-Nem akarok szexis lenni.

-Nehogy nekem megint a vadludakkal gyere...!

Stue valamiért úgy érezte, az ő felelőssége támogatni Tiert nőügyekben. El kellett ismerni, hogy előnytelen külseje és erőszakos stílusa ellenére Stue-ra ragadnak a nők. Csak megmaradni nem tudott senki mellette. Előadta neki, hogy ő hosszútávú kapcsolatot szeretne, akár életre szólót. Akkor említette, hogy a vadludak egész életükre egy párt választanak maguknak.

-Mi vagy te, öcsém, egy kibaszott madár?! Hol vagy te tollas? Hagyjál már a hülyeségeiddel!- ez volt Stue magas érzelmi intelligenciájú válasza.

Az autóban Stue elkezdte ecsetelni, milyen becserkészési taktikát fognak aznap alkalmazni.

-Ketten vagyunk, kettőre hajtunk. Én viszem a dögöset, tiéd a másik.

-Hálásan köszönöm a nagylelkűségedet.-morogta Tier.

Amikor megérkeztek a nemrég nyílt szórakozóhelyre, Tiert furcsa előérzet fogta el. A bejárati ajtóhoz közeledve egyre erősebb bizsergést érzett a szíve táján. Amikor beléptek, már teljes bizonyossággal érezte az álombeli nő jelenlétét. Szeme vadul pásztázott körbe a félhomályban, majd pillantásuk összeakadt.

                                                          VÉGE A MÁSODIK RÉSZNEK