Tier álma

  A férfi hátra simította hullámos barna haját, és kicsit megringatta magát a két almafa közé kifeszített függőágyban. Ez volt a kedvenc helye a tudatos álmodásra. Amikor eldöntötte, hogy megtanulja ezt a technikát, végtelen sok variációval próbálkozott. Meditációból átvezetve ülő, fekvő (egyszer dühében fejen álló) pózban, elalvás előtt, reggeli ébredés után, éjszakai csörgésre ébredve, zenére, csendben, kádban fürödve...hasztalanul. 

  Szomorúan elkönyvelte, hogy nem örökölte anyja képességét, csak haja göndörségét, és kedves mosolyát. Aztán egy nyári estén befeküdt a függőágyba, és gyermeki örömmel ringatózott. Egész nap a kertben dolgozott, sajogtak az izmai, és végtelenül fáradt volt. Akkor sikerült először, teljesen spontán módon eljutnia a Válaszok világába. 

  Utána sikerült többféle időpontban, helyen és állapotban, egyetlen közös jellemző volt: nem tudta akarattal előidézni. Valójában ez nem is tudatos álmodás volt, egészen más, mint amiről anyja mesélt neki. Amikor nagyon erősen foglalkoztatta valami, és tudatos állapotban nem talált megoldást, jött egy fura álom, ami után sokszor csak érzetek, vagy apró foszlányok maradtak. 

  Azután egyre több dologra emlékezett, míg egyszer találkozott az Őrzőjével. Nagyon sokat megtudott tőle a Válaszok világáról, az agy működéséről álom közben, az áthozott üzenetek megfejtéséről. Utolsó ottjártakor Őrzője azt mondta, eljött a szintlépés ideje. Ennél többet nem volt hajlandó elárulni, de figyelmeztette, legyen éber, mert a következő átlépése egészen más lesz.

  Ahogy ringatózott és jött az ismerős szédülés, annyira izgatott lett, hogy majdnem visszarántotta magát az ébrenlétbe. Először azt hitte, emiatt egész más a hely energetikája. Aztán körülnézett, és megértette: ez most valaki másnak az álma! És ő engedélyt kapott belépni. Vajon miért? Akkor látta meg a nőt, aki csukott szemmel nyöszörgött.

-Jól vagy?-kérdezte. Nem kapott választ, ezért újra megkérdezte: "Jól vagy?" Ekkor a nő rá emelte gyönyörű égszínkék szemeit és azt kérdezte: "Hol vagyok?" "A Válaszok világában." "Te ki vagy?" "Tier." Látta, hogy a nő finoman felhúzza szemöldökét a név hallatán. Hát igen, anyja rajongása a fantasy világa iránt sok mindent eldöntött az életében, többek között megkapta egy híres kalandozó nevét. 

  A nő tovább kérdezgetett, egyre elevenebb és érdeklődőbb lett. Látta rajta a mágia jegyét, de a nő nem volt tudatában képességeinek. Még nem.

"Gyere, sétáljunk egyet!"-mondta, és nyújtotta a kezét. Ahogy felsegítette, egészen különös érzete támadt. Amikor a nő belekarolt, és a házra nézett, ami az ő házának kiköpött mása volt, már kezdte sejteni, miért van itt. Mesélt neki a Válaszról, tudta, akkor van esélyük találkozni a fizikai világban, ha a nő is nyitott és fogékony a Válaszra. 

  Elsétáltak a házhoz, leültek a verandára, és a nő csak kérdezett és kérdezett. Aztán már mindenféléről beszélgettek. Olyan természetes és meghitt volt az egész. Ahogy beesteledett és feljött a milliónyi csillag, Tier a közeli rétre vitte a nőt. Ez az ő szent helye volt, eddig senkinek nem mutatta meg. Ahogy a lelkét sem tárta föl még ilyen őszintén senkinek. A szívében érezte, hogy megbízhat ebben a csodálkozó szemű, csilingelő hangú kis tündérben. 

  Leheveredtek a fűbe. A föld még meleg volt a nap sugaraitól. Kezével finoman hozzáért a nő kezéhez, és csak feküdtek csendben. Nem volt szükség szavakra...aztán elkezdett zúgni a füle. "Ne, még ne!" -gondolta. Tudta, hogy most ennyi idő jutott nekik. Ez a tudat bátorrá tette, a nő fölé hajolt és megcsókolta. 

  A következő pillanatban a földön hasalt a függőágy alatt. A telefonja kitartóan csörgött. A legjobb és egyben legidegesítőbb barátja hívta. Három másodperc alatt elvégezte az emléktárolást, majd mogorván fölvette.

-Mi van már?!

-Neked is csillámporos szép estét! Ugye nem feledkeztél el a közös programunkról?

-Nem, dehogy. Csak tudod, ma nagyon sokat...

-...dolgoztál, bla-bla. Zuhanyozz le, csípd ki magad, ma becsajozunk!

Nagyot sóhajtott. Stue-val fölösleges vitatkozni, végül úgyis az van, amit ő akar. Megadóan indult a ház felé, hogy "kicsípje magát". Közben előhívta az emlékeket. Mosolyogva andalgott tovább, aztán hirtelen megtorpant. 

"Ó, én nagyon hülye! Nem kérdeztem meg a nevét, hol lakik, mi a biztosítási száma, vagy BÁRMIT, ami alapján rátalálhatok...mégsem adathatok ki körözést: "Életem szerelmét keresem, akit álmomban láttam." Hogy lehettem ilyen ökör...?!"

Csippant a telefonja: "Készülj, lehet, hogy ma összefuthatsz Lara Crofttal...vagy Lara Gifttel...vagy tudomisén 😃 "

Bekúszott az elméjébe, ahogy a nő mesélt a születéséről: idősödő szülei már lemondtak róla, hogy gyerekük legyen, az orvosok se biztatták őket. És akkor, teljesen váratlanul jött ő! Így lett a második neve Ajándék.

  Tier újra elmosolyodott: Lara Gift. Ilyen névvel nem sokan szaladgálhatnak. Határozottan hallani vélte Őrzője kuncogását...