Szőke ciklon a sztrádán

   Olyan rég voltam nagyon szőke...hát most bepótoltam. Eltöltöttem egy csodálatos napot a Balcsin, és remek hangulatban indultam haza. A szélvédőt ellepték a bogártetemek, és ahogy le akartam mosni, a maradék szélvédőmosó klasszul szétkent mindent, nyomokban láttam ki. Sebaj, megállok az első benzinkútnál. Nem sikerült, mire észrevettem, elsuhantam mellette. 

  Kiértem a sztrádára, ahol kellemes volt a forgalom. Beállt egy sor a belső sávban, de tempósan haladtunk. A bunkó fasz mögöttem úgy gondolta, neki jogai vannak, mindenki takarodjon az útjából. Befékezett úgy 10 centire az autómtól és folyamatosan villogott. Ahogy tudtam, elengedtem, de füstölögtem magamban. Zord elégtétellel töltött el, hogy az előttem haladó versenyző nem hagyta magát ilyen könnyen terrorizálni, úgyhogy kárörvendve néztem, ahogy folyamatosan villogva halad velem azonos tempóban önjelölt Forma 1-es pilótám. Na így hagytam ki a következő benzinkutat 😃

  A harmadiknál nagyon figyeltem. Olyan jól sikerült, hogy ez nem a pálya mellett volt, kicsit kitértem egy közeli településre. Sebaj. A benzinkutas segítségével kiválasztottam a legjobb löttyöt. Rólam tudni kell, hogy bár elég talpraesettnek tartom magam, az autóval kapcsolatos legegyszerűbb teendőket is egzotikus kalandként élek meg. Így volt ez a tartály feltöltésével is. Kicsit el is bizonytalanítottam magam, biztos jó helyre töltöttem-e (mintha olyan sok választás lenne...).

 Beültem, és ahogy visszaértem a pályára, rögtön teszteltem is. Nem jött semmi. Még egyszer...még egyszer. Istenem, tönkretettem az autót! De miért villog közben a műszerfalon a fényszóró jele? Ma egy autós nem értette, a mögötte haladó miért villogott neki fél percen keresztül...na az én voltam. Aztán ügyesen megkerestem a jobb kezemet, és láss csodát, ömlött a folyadék, ahogy kell.

  Kedélyesen kuncogtam az idétlenkedésemen, de az Univerzum erői ismét úgy gondolták, emelik a tétet. Ez egy méretes pók formájában testesült meg, amely lágyan, ám dinamikusan ereszkedni kezdett a bal oldali oszlop mentén. Elismerem, vannak problémáim a pókokkal. Van egy olyan "nem szeretlek" érzés, ami zárt térben pánikszerű félelemmel társul. Ahhoz képest egész ügyesen oldottam meg a helyzetet: vad sikoltozás közben veszettül csapkodtam a bal kezemmel, miközben a jobb segítségével igyekeztem sávon belül maradni. Annyit sikerült elérnem, hogy a pók egy emelettel lejjebb menekült...VALAHOVA. Na ennél ijesztőbb a világon nincs! Lendületből kiálltam a leállósávba, és hisztérikusan kerestem. Nem lett meg. Itt mégsem maradhatok. Ivett szedd össze magad, ez csak egy pók (csak????!!!!)! 

  Visszasoroltam a forgalomba megváltozott tudatállapotban. Félelmetes, sejtelmes testérzeteim voltak, még a tarkómon is póklábacskák tipegését éreztem. Aztán az jutott eszembe, vérig sértettem azzal, hogy ki akartam nyírni, most lesben áll, hogy a legváratlanabb pillanatban álljon bosszút. Igyekeztem mentálisan trenírozni magam, hogy ha felbukkan, egy zen mester nyugalmával fogadjam. Nem ment túl jól...közben jött a szürkület. A jobb horrorfilmek is így kezdődnek.

  Aztán mögöttem elkezdett villogni egy autó. Mi baja van? Szabályosan megyek, ráadásul a külső sávban, ha akar, előzzön meg. Csak villog. Mi a baj az autómmal?!

  Na itt álljunk meg egy percre. Ha világbajnokságot rendeznének irracionális gondolkodásból, toronymagasan nyernék. A pókra fogom, de sorrendben a következők suhantak át zilált agyamon: "Kinyílt a csomagtartó? Defektes a gumi?" És most jön a csúcs! "Látja, hol a pók?!" Ok, két perc múlva harsányan röhögtem, de az a pár másodperc...felejthetetlen.

  Megyek tovább, előttem egy másik autó az elakadásjelzőt villogtatja. Ma mindenki hülye? Ha ezen a ponton eszembe jut régebben megfogalmazott bölcsességem (ha mindenki hülye, akkor te vagy a hülye), amit olyan helyzetekben szoktam alkalmazni, amikor pl mindenkivel konfliktusba keveredem, vagy mindenki ingerült, hamarabb megoldódik a helyzet. De én öntudatosan haladtam tovább. 

  Ezután jobbról fura kézmozdulattal kiintegetett egy sofőr. Nem volt időm nagyon nézegetni, közben majdnem teljesen besötétedett, az jutott eszembe, sose derül ki, melyik ismerősöm volt. Aztán megint rám villogott egy autó. Még egy. 

  És itt jön az ösztönök felbecsülhetetlen értéke. Még nem jutott el a tudatomig, mi történik, de a bal kezem lendületből mozdult a tompított fényszóró kapcsolója felé, és egyszerre gyúlt világosság az autóm körül és az agyamban. Azonnal megköszöntem az elakadásjelző segítségével a mögöttem haladó villogó autóstársamnak a segítséget (hadd lássa, hogy autentikusan kezelem a fényeffekteket! 😄 )

  Utána az is bevillant, hogy az a kézmozdulat valószínűleg nem köszönés volt, hanem valami egyezményes autós jel a hozzám hasonló idiótáknak, és a jelentése: kapcsold már be a világítást, te szerencsétlen! 

  Megszeppenve vezettem hazáig. A sötétre való tekintettel elhalasztottam a pókvadászatot. Megyek és kiheverem saját magam 😃