Blogger lettem!

 

Szóval az úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt elkezdtem kiírni magamból a dolgokat. Eleinte főleg rossz dolgokat. Valahányszor megosztottam egy-egy ilyen írást a Facebook oldalamon, mindig megkönnyebbültem. Aztán egyre kevesebb rossz dolog jött, és mellé érkeztek jók is. Viccesek, vidámak, amiket ugyanolyan jó volt megosztani. Maroknyi, ám annál lelkesebb olvasótáborom egyik tagja már akkor fölvetette, hogy blogot kéne írnom. Jól hangzott, csak fogalmam se volt, mi is az a blog. Igen, én egy letűnt kor gyermeke vagyok. Ennek ellenére belevágtam, de valahol a technikai rész legelején föl is adtam. Teltek-múltak az évek, és nemrégiben egy igazi írónő ismerősöm is fölvetette ugyanezt. Ennek már fele se tréfa, ilyen pozitív kritikát komolyan kell venni! Mivel a technikai ismereteim fikarcnyit sem bővültek, rögtön tudtam, hogy segítségre lesz szükségem. Először megkerestem azt az ismerősömet, aki segített beindítani egy munkahelyi rendszert, de ő jelezte, hogy nincs otthon a blog világában. Aztán elém ugrott egy tanfolyam lehetősége, és meg is ragadtam. Nagyon jó volt, tele hasznos információkkal. Azt azért nem gondoltam volna, hogy a blog címadása lesz az egyik legnehezebb feladat. Hamar rádöbbentem, hogy a rendkívül kreatívnak és egyedinek gondolt neveim már mint foglaltak. Igyekeztem elszakadni a kedvencektől (az agyam nehezen fogadott szót, és minduntalan őket lökte vissza különböző módosulatokban). Aztán arra gondoltam, ez úgyis egy személyes blog lesz, mi az, ami tényleg én vagyok, amit nagyon szeretek? Hát a delfinek!Szabadok, játékosak, intelligensek, erősek. Konok agyam belökte azonnal a delfinkalandot.  Jó film. Yvette, ennél több is telik tőled! És akkor megérkezett: delfintánc! Ízlelgettem kicsit, tetszett. Remegve rákerestem, még senki nem stoppolta le. Enyém vagy, kész! :) Igazából azt gondolom, ezek után minimális PC ismeretekkel egyedül is beindíthattam volna az én kis blogomat, ezek híján ismét segítséget kerestem. Egy régi, kedves  ismerősöm rám szánta a fél napját. Szegénykém, eleinte még próbálta magyarázni, mit csinál, én pedig hálám jeléül igyekeztem olyan arckifejezést vágni, mint aki érti. Aztán hazajöttem, és napokig csak nézegettem a főoldalt, milyen szép. Úgy terveztem, az írásaimat témák szerint oldalakhoz rendelem. Na ez megint nem sikerült, pedig a tanfolyam oktatója már lefényképezte, hogy néz ki a folyamat, szerintem egy értelmesebb nagycsoportos ezek alapján képes lenne rá. Nekem nem sikerült, de nem adom fel. Nem akarom, hogy ez megakadályozzon írói tevékenységemben, úgyhogy belevágok! 

Ja, írtam címkét hozzá, abból baj nem lehet :)

Szép napot! :)