Érintés

   Közelmúltam megélései inspiráltak, hogy "tollat ragadjak" újra. Amúgy az érzelmi érintésről fogok írni, csak hogy ne gyötörje végig magát a bejegyzésen és aztán csalódjon, aki a cím alapján másra számít 😃

  Szóval volt nekem egy olyan istenigazából komoly kis összeomlásom. Nem is ez a lényeg, hanem ezután nagyon erős késztetést éreztem, hogy írjak azoknak, akik idáig juttattak. Óriási akaraterővel lebeszéltem magam, és inkább azoknak írtam, akiknek hálás vagyok. Na és ezt így, ahogy van, megosztottam egy Fb. poszthoz. 

  Egyik ismerősöm kommentje: "Szív csakra meditáció!". Utána biggyesztett két piros szívecskét is megerősítésképpen. Az első zsigeri reakciómat nem írom le, túl sok autentikus kelet-alföldi kifejezés szerepelt benne. Lehiggadva úgy reagáltam: jó szó és ölelés. 

  Nagyon érdekes és izgalmas korban élünk. Sok olyan szellemi tanításhoz van hozzáférésünk, amik korábban csak zártabb közösségekben voltak jelen. Válogathatunk különböző módszerek, technikák között hitünknek és lelkialkatunknak megfelelően. 

  Amit sokan hajlamosak elfelejteni: a spiritualitás nem a mi korunk találmánya, nem divat, hanem a létezésünk szerves része. Nem tudok spirituálisabb élményt elképzelni, mint egy gyermek születése, egy szeretkezés, vagy közös tánc, éneklés. 

  Jó, hogy vannak technikák, kellenek. Nekem is sokszor, sokat segítettek. De nem tudják pótolni a szeretet végtelenül egyszerű és mégis mérhetetlenül hatásos kifejeződéseit. Amikor az uszoda vizében sok hónap fájdalma szakadt ki belőlem, és zokogva kiabáltam, hogy nem bírom tovább, annyira hiányzik a fiam, a tanárnő magához ölelt, velem sírt (ami nem követelmény, de ő egy nagyon mély érzésű ember), aztán a szemembe nézett, és szuggesztív tekintettel mondta: "Kibírod! Te nagyon erős vagy!" Neki elhittem! Ennél spirituálisabb és mélyebben gyógyító reakciót nem tudok elképzelni!

  Mondhatta volna, hogy lélegezzem be az arany fényt, vegyem körül a helyzetet rózsaszín pamacsokkal. Ez nagyjából annyit segített volna, mint fuldoklónak magyarázni a gyorsúszásról. Amúgy a gyorsúszás tök jó. Ha kap egy mentőövet, kihúzzák, bebugyolálják törölközőbe és megnyugtatják, UTÁNA remek ötlet beiratkozni egy úszótanfolyamra, hogy legyen vízbiztonsága.

  Aki érzelmi mélyponton van, azt tessék kérem megölelni, megpuszilni, biztatni, megsimogatni a haját! Mindenki vérmérséklete szerint. Egyik edzőtársam (az egyetlen, aki reagált, ezt nem fogom neki elfelejteni 💗 ) ahogy szembe jöttünk a vízben, annyit mondott félszeg mosollyal: "Fel a fejjel." Benne volt ebben a pár szóban minden együttérzése. Ennyi.

  A történethez hozzátartozik, hogy az ismerősöm, aki a szívcsakra meditációt javasolta, a reakcióm után privátban rám írt, és volt egy nagyon szép, emberi kommunikációnk. 

  És ha már érintés: van nekem egy csodálatos gyógymasszőröm. Egy brutális állat, a szó legnemesebb értelmében: pontosan tudja, melyik pontot kell megnyomni, hogy te bepisilsz a fájdalomtól és vinnyogva könyörögsz, hogy hagyja már abba, de amikor tényleg abbahagyja, a tested újjászületik. Na, ma meglátott, összeomláson túl, de teljes regeneráción innen. És a szokásos gyötrés helyett végig simogatta a testemet és a lelkemet. Tudta, hogy ma ezzel segít a legtöbbet. Hála neki ezért! 💚