Delfintánc

  Ivett nem normális. Így szeretjük. Én nem mindig... Ma egy könnyed Mátrafüred-Mátraháza-Mátrafüred körtúrát terveztem. Jó terv volt. Aztán az autóból megláttam a Kékestetőn kéjesen nyújtózó tornyot. Provokált, hívogatott. És én engedtem a csábításnak. Akkor még nem gondoltam, hogy nem ez lesz a legnagyobb felelőtlenség, amit ma vállalok.   Úgy tettem, mint aki átgondolt döntést hoz: megyek a piroson, az átvisz Mátraházára. Jobbra fel lehet kanyarodni Kékestetőre, ha nagyon jól bírom, esetleg meggondolom. Aztán "eltévedtem". Mert két irányba visz piros jelzés. És csak néhány tucatszor jártam meg mindkét utat. De most eltévesztettem...azt hittem...nézd, ez nem is az!   Szóval elindultam a leghosszabb úton Kékestetőre. Nem is, Kína érintésével kicsit hosszabb lehetett volna...  Az út eleje eseménymentes volt. Egy fiatal nővel találkoztam, jó utat kívántunk egymásnak. Gyönyörű idő volt, a nadrág-hosszúujjú kombót gyorsan felváltotta a sort-póló. Vidáman poros...