Delfintánc

   Egy ideje már űzöm az aquajogging nemes művészetét. Amellett, hogy igazán jótékony hatással van a testemre, számomra rendkívül szórakoztató szabadidős tevékenység is lett. Valójában attól a pillanattól, hogy beugrom a medencébe, elkezdem önmagam és társaim szórakoztatását, nagyjából úgy viselkedem, mint egy betépett csikóhal.    Most nyári szünet van nálunk, viszont úgy hozta a sors, hogy amikor egyeztettem az új időpontot a gyógytornászommal (nagyon erősen elhatároztam, hogy idén mindent megteszek az egészségemért, és szerintem jól haladok 😊 ), szólt, hogy a szokásos napunkon mennek aquafitnessre, tartsak velük. Meghatódtam, hogy gondol rám, de rögtön itt jött az első tévedésem. Azt hittem, egy vidám anya-lánya programhoz csatlakozom, üdítő kikapcsolódás lesz, főleg az én rutinommal. Az egy kicsit meglepett, amikor írta, hogy majd most megismerem az igazi aquafitnesst, de majd ő biztat, gondoltam, csak viccel.   Odakocogtam a megbeszélt időpontra, ő pedig v...

   Osztálytalálkozónk volt. Nem vagyok az a fajta, aki ilyenekre jár, ebben szerepe lehet annak is, hogy a 8 évet 3 településen és 5 osztályban jártam ki, így nem igazán szocializálódtam sehol, meg aztán igyekszem inkább elfelejteni a gyerekkoromat. A gimis osztályom pedig említést sem érdemel már.   Ez az egy osztály különleges volt. Itt ugyanis jól éreztem magam. Nem közösítettek ki, nem bántottak, valósággal lubickoltam közöttük. Még az ötödikes osztályom volt ilyen, de egy új iskola építése szétrobbantotta a közösséget. Arra gondosan odafigyeltek, hogy az onnan jövők egy osztályba kerüljenek-kivéve engem, aki a jó tanulmányi eredményem miatt szívhattam egy évet az A-ban.    Szóval amikor jött az üzenet, hogy ráérek-e június 28-án, arra gondoltam: miért ne? Már csak ne haljak meg anélkül, hogy kipróbáljak egy ilyen találkozót, velük meg szívesen is együtt vagyok...kivéve egy embert. Vele egy véletlen folytán felnőtt koromban újra találkoztam. Az osztályban ne...