GYORSABBAN!!!

   Egy ideje már űzöm az aquajogging nemes művészetét. Amellett, hogy igazán jótékony hatással van a testemre, számomra rendkívül szórakoztató szabadidős tevékenység is lett. Valójában attól a pillanattól, hogy beugrom a medencébe, elkezdem önmagam és társaim szórakoztatását, nagyjából úgy viselkedem, mint egy betépett csikóhal. 

  Most nyári szünet van nálunk, viszont úgy hozta a sors, hogy amikor egyeztettem az új időpontot a gyógytornászommal (nagyon erősen elhatároztam, hogy idén mindent megteszek az egészségemért, és szerintem jól haladok 😊 ), szólt, hogy a szokásos napunkon mennek aquafitnessre, tartsak velük. Meghatódtam, hogy gondol rám, de rögtön itt jött az első tévedésem. Azt hittem, egy vidám anya-lánya programhoz csatlakozom, üdítő kikapcsolódás lesz, főleg az én rutinommal. Az egy kicsit meglepett, amikor írta, hogy majd most megismerem az igazi aquafitnesst, de majd ő biztat, gondoltam, csak viccel.

  Odakocogtam a megbeszélt időpontra, ő pedig vidáman sétált 3 fiatal sportoló sráccal. Akkor már finom balsejtelem költözött belém. Megérkezett a sofőrünk, és beszálltunk egy olyan kisbuszba, hogy rögtön akciófilm hangulatba kerültem és megkérdeztem, golyóálló-e. (Úgy tűnik, már a vízi edzés gondolata vidámságos hangulatba tud hozni.)

  A Komjádi uszodába mentünk, ott még soha nem jártam. Gyönyörű, különösen ebben a szép nyári napsütésben. Már akkor elkezdtem finoman terveket szőni, hogyan oldhatnám meg, hogy ott felejtem magam és nem megyek dolgozni.  Bánatomra mi a benti medencében voltunk. Összevártuk egymást, aztán jött az edző, és mindenkinek a kezébe nyomott egy-egy övet. A gyógytornászom segített meghúzni, rögtön együtt éreztem fűzőt hordani kénytelen ősanyáimmal. Az meglepett, hogy lábellenállás nincs, naivan azt hittem, ettől csak könnyebb lesz. 

  Szokásomhoz híven vagányan beugrottam a vízbe, mint kiderült, ez itt nem kuriózum, hanem alap elvárás. Egyik társam ugyanis elkezdett szép komótosan beereszkedni a lépcsőn, mire az edző ráüvöltött: "Ugorj már! Gyerünk!" Húha! Ez itt nem Kriszti vidám lányos világa! Kiadta az első feladatot, én szorgalmasan nekivágtam. Mellém ért, és ekkor hallottam először (és utána még több tucadszor) az ikonikussá vált parancsot, feledhetetlen arcmimika kíséretében: GYORSABBAN! Nem tehetek róla, rám jött a röhögőgörcs, így mentem el a falig.

  Nem személyeskedett, a többiek is megkapták a magukét. Igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból, de neki nem volt könnyű megfelelni. Egyik alkalommal azt kaptam: "Gyorsabban! Gyenge vagy!" Ránéztem, és öntudatosan feleltem: "Nem gyenge, csak lassú!" Volt humorérzéke, elvigyorodott. A sportoló fiúk más feladatot kaptak, mint a többiek, egyik körben rám ugyanazt osztotta. Nagyon büszke voltam...úgy félpályáig...aztán begörcsölt a combom...küzdöttem az életemért, de ügyeltem, hogy ne lássa. Végem lett volna 😃

  Közben azzal szórakoztattam a fiúkat, hogy amikor összetalálkoztunk vagy valami csoda folytán utolértem valamelyiküket, torkom szakadtából suttogtam: Gyorsabban! Egyikük beszállt a játékba, én is mindig megkaptam. Az egyik feladat érdekes karmozdulata arra ihletett, hogy elkezdjem énekelni a Village people slágerét. Jól éreztem magam, na.

  A végén itt is a falnál voltak gyakorlatok. Lendületből levettem az övet, ilyenkor engem már csak akadályoz. Aztán rémülten láttam, hogy én vagyok az egyetlen. Végem van! Idejön, és fejbe csapdos vele, hogy mit képzelek! Szerencsére félelmem alaptalan volt, nagyvonalúan figyelmen kívül hagyta önálló akciómat. 

  Utána kicsit sütkéreztünk, kiderült, a többiek is szívesen maradnának. Aztán elbúcsúztunk. Én próbáltam valami személyes kontaktust kialakítani az edzővel, megköszönni a felejthetetlen élményt,  de már a következő csoportjával volt elfoglalva. Nem baj, az én szívembe így is belopta magát. 

  A helyi csoportom még nem tudja, de kineveztem magam segédedzővé, és ezentúl kemény világ lesz! Semmi lazulás! Gyorsabban!!! 😄

  


  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ivett és a karácsonyfa 2.0

Önarckép

A Balaton-átúszásom margójára