Delfintánc

   Ki gondolná, hogy egy ilyen vidám nyári esemény kapcsán a nárcizmusról és a családi karmáról fogok értekezni? Mindenki, aki jobban ismer 😃   Tavaly vett rá egy barátnőm, hogy idén ússzuk át a Balatont. Egy ideje ez már nem szerepelt a bakancslistámon, a túlélésemmel voltam szokás szerint elfoglalva. Éppen ezért tűnt csodálatos ötletnek, egy ilyen kihívás, ami legalább elvonja a figyelmemet a terhes, fájdalmas dolgokról. És végre nem egyedül megyek!   Beregisztráltunk, és utána olyan volt, mintha a testem bojkottálná az eseményt. Januártól kezdődően vagy beteg vagy sérült voltam, ha pár hétig tudtam edzeni és kezdtem belejönni, jött az újabb leállás. A végső kegyelemdöfés az volt, amikor 2 héttel az átúszás előtt kijelentettem: nem baj, erősek a karjaim, menni fog-és úgy megfájdult a jobb karom, hogy nem tudtam egy hétig használni.    Szerencsére a gyógytornászom és a gyógymasszőröm csodálatos motivációs csapatot alkottak, és átsegítettek a pszichológiai...

   Én sem tudtam kivonni magam az olimpiai ökölvívás eseményei alól.  Azt már régről tudom: ami mélyen érint érzelmileg, azzal dolgom van. Hagytam magamon átzúdulni az indulataimat, aztán igyekeztem összeszedni a tényeket, ezt gyorsan feladtam, végül meghoztam a magam személyes felismeréseit.   Rögtön az első: nem értek a bokszhoz (egy büfé kivetítőjén volt szerencsém sokakkal egyetemben megnézni Hámori Luca és Khelif mérkőzését, és azt se tudtam, hány menetből áll), nem ismerem a NOB szabályzatát, sem genetikus, sem endokrinológus nem vagyok.    Amit biztosan tudok: interszexualitás (ha tényleg arról van szó, mert már mindent is lehet olvasni a médiában) nem tegnap óta van. A sportban biztos volt már hasonló eset, és lennie kellene egy egyértelmű és határozott protokollnak erre a helyzetre. És hogy félreértés ne essék: "az útlevele szerint nő" számomra nem az. A tudomány mai állása igen precíz vizsgálatokra ad lehetőséget, virtuóz doppingvizsgálatok vannak...