Delfintánc

  Tavaly volt egy elég meredek történetem a karácsonyfa befaragással, meg is írtam. Úgy döntöttem, idén nagyon pozitív leszek, nem engedek teret a rossz emlékeknek. Már reggel hangoltam magam, ki segít, milyen kellemes élmény lesz az egész. Aztán jött valami furcsa sugallat, és az jutott eszembe, amit teljesen más témakörben hallottam: ne azt képzeld el, ki jön, hanem azt, mit szeretnél érezni a kapcsolatban. Na, én pontosan tudtam: azt szeretném érezni, hogy boldog vagyok, mert a kertészet dolgozója, legyen az bárki, lelkes örömmel, klasszul befaragja az én csodás fámat. Útközben még jó parkolóhelyet is vizualizáltam, az megvolt. Jó ómen.  Megcsináltam a helyet a fának az autóban, és elindultam a fatalppal. Közben azért már idegesen rebbent a szemem, kit látok meg. Sehol senki. Sebaj! Amikor odaértem az épülethez, az egyik fiatal nő kint állt, köszöntem, és megkérdeztem, ki tudna segíteni befaragni a fát. -Senki-jött a válasz.  Húha, erős kezdés. De én harcos alkat vagyo...

  Valójában most egy másik genya borított ki nagyon, de arról nem írhatok, viszont írni akarok, ezért erről a genyáról szól a történetem 😀  Nekünk múltunk van, kérem. Az úgy kezdődött, hogy lett egy sportsérülésem, és őt ajánlották. Elmentem, tényleg nagyon jó volt. De nem volt hajlandó új időpontot adni, azt mondta, majd hívjam. Fura volt, hogy így kéreti magát, és kicsit bosszantott is. Hívtam, kaptam újabb időpontot. A masszázsok közben elkezdett beszélgetni. Megtudtam, hogy most vált el, új életet kezd. Aztán következő alkalommal a szexuális életem gyakorisága érdekelte. Nem tudtam, felháborodjak vagy röhögjek. Valójában csak ott kellett volna hagynom. Ehelyett én nagyon nem okos arra gondoltam, talán ilyen esetlenül jelzi, hogy érdeklődik irántam. Néhány alkalom után megbeszéltünk egy találkozót, amire nem sikerült eljönnie. Amikor ráírtam, nagyon hülye választ adott, na akkor ott is hagytam.   Aztán pár évre rá megsérült a térdem. Akihez akkor jártam, nem érte...