Masszázs, sör és sémakémia

  Valójában most egy másik genya borított ki nagyon, de arról nem írhatok, viszont írni akarok, ezért erről a genyáról szól a történetem 😀

 Nekünk múltunk van, kérem. Az úgy kezdődött, hogy lett egy sportsérülésem, és őt ajánlották. Elmentem, tényleg nagyon jó volt. De nem volt hajlandó új időpontot adni, azt mondta, majd hívjam. Fura volt, hogy így kéreti magát, és kicsit bosszantott is. Hívtam, kaptam újabb időpontot. A masszázsok közben elkezdett beszélgetni. Megtudtam, hogy most vált el, új életet kezd. Aztán következő alkalommal a szexuális életem gyakorisága érdekelte. Nem tudtam, felháborodjak vagy röhögjek. Valójában csak ott kellett volna hagynom. Ehelyett én nagyon nem okos arra gondoltam, talán ilyen esetlenül jelzi, hogy érdeklődik irántam. Néhány alkalom után megbeszéltünk egy találkozót, amire nem sikerült eljönnie. Amikor ráírtam, nagyon hülye választ adott, na akkor ott is hagytam. 

 Aztán pár évre rá megsérült a térdem. Akihez akkor jártam, nem értett hozzá, így nem tudott segíteni. Nem tudtam, hova mehetnék, és eszembe jutott ez a jóember. Arra gondoltam, a legfontosabb, hogy rendbe jöjjek, és szakmailag valóban nagyon jó. Erőt vettem magamon, kértem időpontot. Már első alkalommal csodát művelt a térdeimmel. Megfogadtam, ha újra kezdi a személyeskedő megjegyzéseit, leállítom. Így is lett, amikor újra érdekelték az intim megéléseim, szóltam, hogy ez nekem nagyon kellemetlen, hagyja abba. Tiszteletben tartotta, onnantól beérte pajzán viccek mesélésével, én meg úgy voltam vele, ez bele kell, hogy férjen, csak hozzon rendbe. 

 Aztán egészen normális beszélgetéseink voltak, feloldódtam, ott maradtam. Komolyan azt gondoltam, egy kifejezetten szép, normális bizalmi kapcsolat alakult ki közöttünk, mindketten meséltünk az életünk dolgairól. Ő egy idő után szinte állandóan a párkapcsolatára panaszkodott. Nem értettem, minek marad egy olyan kapcsolatban, ami a saját elmondása szerint borzalmas, nem kap tiszteletet, pedig ő csak ad és ad. (Aki látta a Válótársas című szenzációs darabot, tudhatja, milyen különböző történetek kerekednek ki a két fél elbeszéléseiből, most már kíváncsian meghallgatnám az asszony verzióját). Aztán egyszer csak bejelentette, hogy megnősült. Az őszinte reakcióm ez lett volna: "Te teljesen hülye vagy?" Szerencsére nem mondtam ki. Sok boldogságot kívántam, bár belül arra gondoltam, egy szar kapcsolatot se hozott még rendbe se házasság, se gyerek, na de ki vagyok én, hogy véleményt mondjak a saját katasztrofális magánéletemmel?

 Pár hónap után újra csak a panaszokat hallottam. Én ugye a fiammal kapcsolatos sirámaimat osztottam meg, rosszabbak voltunk, mint két virnyákoló öregasszony. Aztán tavasszal drámai arckifejezéssel közölte, hogy úgy érzi, a házasságának vége. Micsoda meglepetés. Na itt jött az egyes számú óriási hiba. Annak ellenére, amit művelt velem régebben, felcsillant a remény, ha szabad lesz, talán lehet normális kapcsolatot kezdeni vele. Mentségemre szóljon, tényleg nagyon rendesnek, együttérzőnek mutatta magát. 

 Onnantól minden alkalommal legalább kétszer megjegyezte, hogy ő már váláson gondolkodik, kifele megy a kapcsolatából. Itt szeretném megjegyezni: ismerek férfiakat, akik őrülten mennek legalább egy évtizede kifele, de az istennek se találnak ki. Szerintem ők nem is házasságban, hanem valami kibaszott labirintusban élnek, ahonnan nincs kiút 😄 Egyszer még azt is megjegyezte, hogy tanácsot kért egy asztrológustól, és azt a választ kapta, hogy szeptemberig tart a házassága. Ne röhögjetek még, nem ez az igazán vicces. Hanem az, hogy én vártam a szeptembert.

 Aztán jött az október, ő még mindig ment kifele, csak ment, mendegélt, én pedig borzalmasan megborultam a mocsok kis kölyköm miatt. El kell ismernem, akkor rendes volt, vigasztalt, igyekezett megnyugtatni. Megint egy kis kitérő: amikor az első férjemtől elváltam, egy jó barátom azt mondta, reméli, hogy mostanában nem jön a közelembe olyan férfi, aki kedves velem. Nagyon megharagudtam rá, ő pedig csak ennyit felelt: én neked akarok jót. Most, több évtizeddel később már értem: amikor egy nő szélsőséges, sérülékeny állapotban van, véletlenül se normális férfiak találják meg. Tavaly erre gyönyörű példa volt a gyáva oroszlán. 

 Na szóval volt vigasztalás, aztán egyik alkalommal nagy elővezetéssel, izgatottan kérdezte, mikor lesz a szülinapom, reméli, nem maradt le. Mondtam, hogy a Fb-on láthatja, de nem. Olyan extázisban volt, hogy azt hittem, meglepetés partit szervez, de elintézte egy üzenettel. Valójában a saját szülinapom jóval kevésbé érdekelt, mint a fiam szalagavatója. Kértem is, hogy gondoljon rám. Lehet, hogy gondolt (nem, dehogy), de egy csomó más ismerősöm jelezte, hogy mellettem áll, neki nem sikerült. Na az szarul esett. És a tavalyi másik "kedvencem" jutott eszembe, aki állandóan biztosított a lelki támogatásáról, de akkor sose volt ott, amikor kértem, hogy szükségem van rá. Cinikusan meg is jegyeztem magamban, hogy megvan a mesterhármas: egy éven belül három nős manipulatív faszkalap, azért ez már tőlem is szép teljesítmény 😃

 Ami akkor le sem esett szélsőséges lelkiállapotomban: a masszázs végén leült és egy monológba kezdett (ilyet még soha nem csinált). A szemembe nézve mesélte óriási, ártatlan Bambi szemekkel, hogy olyan jó most minden, nem is érti, de olyan jó. Aztán azért elkottyantotta, hogy előtte megzsarolta a párját, hogy elmegy, mert elege van. Ezek után előadta, hogy neki a felesége az igazi, a tökéletes, a csodálatos, a teste, a szex, minden. A mondatot úgy fejezte be: válok. Na ezt rakd össze!

 Túl voltam a szalagavatón, és akkor éreztem, hogy nagyon megfeküdte a gyomromat ez az egész monológ. Talán a megváltozott tudatállapot az oka, de ráláttam a szövege fals részeire, és hát mondjuk ki: hülyére vett. Másodjára. Nem vagyok büszke magamra. De azért én olyan kis javíthatatlan vagyok, tisztességesen akartam rendezni a dolgokat. Írtam egy levelet, gondoltam, a következő masszázs végén a kezébe nyomom, olvassa el, aztán pár mondatban meg tudjuk beszélni, és szépen tovább lépünk. Ahogy azt Móricka elképzelte! Beteg lettem, de éreztem, hogy ezzel nem várhatok, oda vonszoltam magam, és a kezébe nyomtam a levelet. Nagyon szép, őszinte kis levél volt, de komolyan. Válasz nem jött. Tudjátok, a csend is egy válasz.

  Így telt el két hét. A barátnőm azt mondta, ő már el se menne, de én arra gondoltam: a tavalyi két genya csak úgy elsunnyogott, most itt a lehetőség, hogy a szemébe nézzek, és legyen egy tisztázás. Aztán vagy tudjuk normálisan folytatni a dolgokat, vagy intelligensen lezárjuk. Valójában az nem volt, mert ahhoz két ember kell. De érdekes tapasztalatot és egy sört szereztem. Mondom sorban. Amikor odaértem, negédes mosollyal várt. Magamban arra gondoltam: tényleg eljátssza, hogy nem történt semmi? Bementem, ő pedig színpadiasan meghajolt, megköszönte a levelet, és igen cinikus hangon közölte, hogy igyekszik tanulni belőle. Nem jellemző rám, de csípőből feleltem: nem azért írtam, hogy tanuljon belőle, én a tiszta helyzeteket szeretem, és ez itt közöttünk egy ideje nem volt az. Láttam a meghökkenését, aztán az egyik, a levelemben említett kétértelmű megjegyzésére mondta, hogy ez csak vicc volt. Arra azt feleltem, hogy ez csak kiragadott példa, millió ilyen megjegyzése volt. És ez csak akkor vicc, ha nincs mögötte semmi érzelem, de ha van, akkor a másik szívével játszik, és az nem vicces. Aztán megvolt életem legkínosabb hangulatú masszázsa. Zord elégtétellel töltött el, hogy ő is látványosan kínlódott. Én nem igyekeztem csevegni, ő rettegett a csendtől, ezért háromszor érdeklődött, hova megyek túrázni. 

 A végén beugrott a szomszédos helyiségbe, és egy doboz sörrel tért vissza. Felém nyújtotta, és boldog karácsonyt kívánt. Az arcom elég beszédes lehetett, mert zavartan úgy folytatta, hogy ez nem egy klasszikus karácsonyi ajándék, de külföldről van. Hűha! Hazajöttem, kicsit nézegettem az ajándékomat. Vajon mit akart ezzel üzenni? "Mi csak haverok vagyunk, itt van egy sör, nesze baszd meg karácsonyra"? Egy díszszalaggal még olcsó poénnak elment volna. Aztán arra jutottam, mi nők túlértékeljük a tisztességes lezárás jelentőségét. Valójában semmit nem veszítettem, hogy a tavalyi hülyékkel nem kínlódtam. Bár akkor lehetne három söröm...😄

 Ja, és ha már a címben szerepel: a sémakémia lényege nagyon egyszerűen, amikor az ismerős rosszhoz vonzódunk. Az én anyám ugye egy nárcisztikus pszichopata, ezért számomra a manipuláció, érzelmi bántalmazás, hazudozás meghitten ismerős. Eldöntöttem: mostantól azt engedem közel, aki furán őszinte, kedves és becsületes lesz. Hátha megszokom 😉

 Stílusosan a sörről kéne egy kép, de érthető okból már nincs meg. A választott képhez is tudok tartalmat társítani: nagyon fontos megtisztítani a gyökereinket a mérgektől, hogy tápláló, teljes életet élhessünk. Szerintem gyönyörű végszó 💚