Figyelj rám!

   Egyik korábbi írásomban már említést tettem Pál Ferenc: Ami igazán számít című könyvéről (Anyák napja címmel olvasható). Olyan mélyen a lelkembe (illetve annak feldolgozatlan sebecskéjébe) gyalogolt, hogy már azon tűnődtem, elajándékozom. Nem tettem. És de jól tettem! 😃

  Beiktatva egy Popper könyvet sikerült lehiggadnom, és újra elővettem. Nagyon sok értékes gondolat van benne (mint minden könyvében). Ma elvittem megszépülni az autómat, és mivel még fáj a térdem, a szokásos óriás séta helyett leheveredtem a műhely udvarán egy hintaszékbe és belemerültem az olvasásba. 

  Az okostelefonok gyerekkori használatának hatásáról írt. Szívemből szólt, és már olvasás közben eldöntöttem, hogy én is írok a témában, mert nagyon fontosnak tartom.

  Az első és legfontosabb gondolat: kisgyerekként még nem tudjuk önmagunkat megnyugtatni, szükségünk van egy másik személyre (ez lenne jó esetben anyu, apu, vagy akár a nagyi). Így tanuljuk meg nagyobb korunkra, hogyan nyugtassuk meg önmagunkat. Ha ilyenkor a gondoskodó személy törődése helyett kap a gyerek egy okostelefont a kezébe, alapvetően sérül ez a folyamat és a kötődési képessége is zavart szenved. És itt szó szerint idéznék egy mondatot, amelyet teljesen igaznak érzek és egyetértek vele: "Úgyhogy ami a mi kultúránkban a felnőttek jó szándékú hozzáállásával, ám a szükséges információk hiányában vagy azok figyelmen kívül hagyásával történik, az tulajdonképpen a bántalmazás jóhiszemű, 21. századi formája." Kemény szavak, tudom. Ébresztő szavak.

  És ott vannak a mentségek: ilyen korban élünk, ők már ebbe születtek bele, a mai gyerekek egész mások. Rossz hírem van: a mai gyerekek pontosan ugyanúgy nem bírják az elhanyagolást, a törődés hiányát, mint a világháború alatt és után születettek. És még csak nincs is szükség ilyen drámai helyzetre. 

  Következzék a saját példám: a digitális kütyük terén nagyon szigorú voltam, a fiam itthon nagyon keveset játszott számítógépes játékokkal, 10 évesen kapta meg az első okostelefonját. Cserébe az apjánál orrvérzésig ez ment, mivel arra nem volt hatásom, úgy voltam vele, nálunk az lesz az arány, hogy az ottani mértéktelen gépezést nálunk természetjárás, közös programok billentik helyre. Akár kérhetném is a kitüntetésemet. Aztán bevillant egy rajz, a gyerekpszichológusnál alkotta óvodás korában. Lerajzolta a szobánkat, szépen berendezve, ott volt ő kisbaba a kiságyban-én pedig sehol! Ez természetesen nem volt igaz, hiszen éjjel-nappal vele voltam. Igen ám, de mire megszületett, az apjával nagyon megromlott a kapcsolatunk, és az ébren töltött időm nagy részében azon kattogtam, hogyan tudnám megmenteni az elcseszett házasságomat. Elláttam, gondoztam, de nem tudtam azzal a figyelemmel felé fordulni, amire szüksége lett volna.  Amikor szakítottam a jó képességűvel, ezt az időt nagyon bántam, és minden energiámmal a kicsikém felé fordultam. De az a korai seb megmaradt. 

  Ezt azért tartottam fontosnak leírni, mert sokféleképpen és sokféle okból tudjuk elhanyagolni a gyermekeinket. A következmény ugyanaz lesz. 

  Visszakanyarodva az okostelefonok témájához, Feri atya ír a szándékos vakságról. Amikor pontosan tudjuk valaminek a következményeit, de úgy teszünk, mintha mégsem. És ez már döntés. Nem ő ír először ezekről a dolgokról, évek óta sokan igyekeznek felhívni a figyelmet a veszélyre. Sápitozunk, milyen lett a világ, mennyi a figyelemzavaros, meg egyéb mentális zavarral küszködő gyerek, meg "ezek mindig csak a telefonjukat nyomkodják!". És ki adta a kezükbe túl korán? Kinek volt könnyebb, mint időt szánni a saját gyerekére? 

  Szóval drága kisgyerekes szülő, várandós anyuka, vagy gyermekvállalást fontolgató nő és párja: van választásod. És ha elég sokan elég bátrak, hogy a "korszellemmel" (inkább korbetegséggel) szembe menjenek, akik merik vállalni a kockázatot, hogy olyan különcök legyenek, akik a 2 éves gyereküknek még nem vették meg a második, továbbfejlesztett okostelefont, hanem mesét olvasnak, építőznek, homokoznak, jöhet egy sokkal egészségesebb generáció. 

  Így legyen! ♡


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ivett karácsonyfát állít

Traumán túl-új élet

Fiam születésnapjára