Lélekdal

-

 


Szoktál-e néha magadba nézni?

Gyermeki lényed újra meglelni.

Csodálva nézni ezt a szép világot,

Körbe táncolni minden kis virágot.


Szoktál-e néha nevetve sírni,

Kicsinyke titkokat naplódba írni?

Emlékszel-e még, mi a varázslat?

Unikornison tündérlány vágtat!


Szoktál-e néha hegytetőn állva

Áhítattal nézni a tájra?

Almát vidáman, csámcsogva enni,

Egyszerűen csak boldognak lenni.


Keresd a csodát, s újra megtalálod.

Más nem hozza el, hiába várod.

Szívedben éled régi-új reményed.

Lélekálmodat most már eléred.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ivett karácsonyfát állít

-
Kép
  Nem gondoltam volna, hogy bármikor egy egész blogbejegyzést szentelek ennek az egyébként egyszerű és gyors műveletnek.  Nekem azért különösen az, mert rutinosan a kastély kertészetében veszem meg a fát, egyrészt gyönyörű és tartós, másrészt a fiúk befaragják. A régi gárdát nagyon szerettem, mindig segítőkészek és kedvesek voltak, de elindult egy váltás. Tavaly az ott dolgozó férfi nagyon nem örült a kérésemnek, egyértelműen jelezte, hogy ez nem az ő feladata. Valóban nem az, három perces szívesség egy törzsvásárlónak.   Enyhénél is halványabb lelkesedéssel nekilátott. A huncut fa pedig mintha az ő bosszantására csinálná,  egyre ferdébben állt a tartóban. Ekkor már egy kisebb gyűrű alakult ki a dolgozói hölgygárdából, és röpködtek a tanácsok: "Ne onnan vegyél el, a másik oldalról!" Minden férfi álma, hogy nők mondják meg neki, hogyan végezzen el egy férfimunkát (hozzáteszem, a csajoknak volt igazuk). Szerintem ekkor már csendesen gyűlölt engem is, meg a fát is. De becsülette
További információk

Fiam születésnapjára

-
Kép
Én holnap az anyát ünneplem, ki szülte e gyermeket. A nőt, aki kitartott, bármi történhetett. Ünneplek minden nőt, kit férje bántott, megvert. De ő erősebb volt, mert ebből is felkelt. Én holnap az anyát ünneplem, aki férfit nevelt. Közben a Sötéttel harcolt, és csak erősebb lett. Ünneplek minden nőt, kit bajában magára hagytak. Sem érzelmileg, sem anyagilag nem támogattak. Én holnap az anyát ünneplem, ki gyógyította magát, hogy fiának ne adja át ősei fájdalmát. Ünneplek minden nőt, ki elég bátor volt, hogy más utat válasszon, ne azt, ami holt. Én holnap az anyát ünneplem, ki ejthet bár ezer könnycseppet, szépen letörli őket, és a Gonosz arcába nevet. Ünneplek minden nőt, ki sokat sír és nevet. Akárhányszor tapossák meg, ő még mindig szeret. Én holnap az anyát ünneplem, és vele a gyermeket. Mert ezt a lélekköteléket eltépni nem lehet. Ünneplek minden nőt, és minden gyermeket, kiket nem a vér köt, hanem a szeretet. Én holnap elcsendesedek. És nézd, Kincsem, nem sírok már! Mert lélekben
További információk

Traumán túl-új élet

-
Kép
 2007. július 22-én a késő délutáni órákban a férjem hazaért az anyjával való találkozás után. Először a konyhában üvöltözött velem, mindennek elhordott, és közölte, hogy irigylem a csodálatos kapcsolatát az anyjával. Bementem a 9 és fél hónapos kisfiunkhoz, aki a földön játszott. Én előtte álltam meg, a férjem levetette magát a túloldali fotelba, onnan folytatta a szidalmazásomat. A konfliktus forrása az volt, hogy a mama szerint én szándékosan éheztetem a fiunkat. Amikor rám parancsolt, hogy adjak enni a gyereknek, rá néztem, és akkor már én is kiabáltam: "Nézz már rá Petire! Ha szerinted és anyád szerint ez a gyerek sovány, akkor nektek van szükségetek pszichológusra!" (Előzmény: a kisfiam születése után minden esetben, ha vitánk volt, megkaptam, hogy gyermekágyi depresszióm van, és pszichológushoz kell mennem.) Ahogy kimondtam ezeket a szavakat, fölpattant a fotelből, a bal csuklómnál fogva lerántott a kanapéra, rám térdelt, és elkezdett fojtogatni. Aztán az arcomba üvölt
További információk