Határidőnapló

-

   Számomra minden év őszének egyik izgalmas feladata kiválasztani a következő év határidőnaplóját. Fontos döntés ez, hiszen teljes egy évig együtt leszünk jóban-rosszban. 

  Természetimádatom számtalan lehetőséget kap a falinaptár választásakor, de a határidőnaplókat mások tervezik. Amikor megláttam az idei kínálatot az általam kedvelt méretben és beosztásban, egy pillanatra megállt bennem az ütő. 

  Mágikusan magához vonzotta tekintetemet egy piros-fehér kockás, gombokkal, szívecskékkel és LOVE feliratokkal sűrűn díszített darab. Ilyennek is lenni kell, hogy hálásak tudjunk lenni a többiért. Rutinosan átsiklott a tekintetem a kis rózsaszín virágos és nagy rózsaszín virágos mintákon. Megrebbent a lelkem az orchideás napló láttán, az ugyanis a kedvenc virágom (ha már a határidőnaplók tervezője el se tudja képzelni, mi más tetszhet egy nőnek virágokon és szívecskéken kívül). Szép háttérszín, a két háncsszívvel még meg is tudtam volna barátkozni. Aztán kinagyítva ott éktelenkedett két rózsaszín szövetszív, az egyik gombokkal, a másik-na mivel?- LOVE felirattal. 

  Lassan kifújtam a levegőt, és megpihentettem szememet egy antik órás képen, amely, bár nem az én világom, legalább végre az ízlés határain belül tudott maradni. Itt jegyzem meg, ha már ennyire a sztereotípiák inspirálták a művészt, hiányoltam a söröskorsós és bazi nagy motoros mintát férfiak számára.

  Következett egy különleges, finom mintázat. Ez már lehet, hogy tényleg az én hibám, de nem éreztem vonzalmat. A mandalásat volt szerencsém élőben látni az egyik írószerben, a minta gyönyörű, de háttérnek sikerült olyan komor színt választani, hogy félő, rendszeres használatnál felerősítené lappangó szuicid hajlamomat.

  Mi maradt? A zen! Most már több éve nagy biztonsággal lehet találni egy olyan mintát, amely idézi a meditációk és kelet bölcsességének nyugalmát. És a kínálatot felmérve én több éve ennél maradok. Szerintem a betegeim meg vannak győződve, hogy buddhista lettem! 😃

    A képen idei választásom szerepel (igazolva, hogy a virágokkal amúgy semmi bajom, ha megfelelő mértékben és elrendezésben vannak jelen 😉 ).

  Namaste! 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ivett karácsonyfát állít

-
Kép
  Nem gondoltam volna, hogy bármikor egy egész blogbejegyzést szentelek ennek az egyébként egyszerű és gyors műveletnek.  Nekem azért különösen az, mert rutinosan a kastély kertészetében veszem meg a fát, egyrészt gyönyörű és tartós, másrészt a fiúk befaragják. A régi gárdát nagyon szerettem, mindig segítőkészek és kedvesek voltak, de elindult egy váltás. Tavaly az ott dolgozó férfi nagyon nem örült a kérésemnek, egyértelműen jelezte, hogy ez nem az ő feladata. Valóban nem az, három perces szívesség egy törzsvásárlónak.   Enyhénél is halványabb lelkesedéssel nekilátott. A huncut fa pedig mintha az ő bosszantására csinálná,  egyre ferdébben állt a tartóban. Ekkor már egy kisebb gyűrű alakult ki a dolgozói hölgygárdából, és röpködtek a tanácsok: "Ne onnan vegyél el, a másik oldalról!" Minden férfi álma, hogy nők mondják meg neki, hogyan végezzen el egy férfimunkát (hozzáteszem, a csajoknak volt igazuk). Szerintem ekkor már csendesen gyűlölt engem is, meg a fát is. De becsülette
További információk

Traumán túl-új élet

-
Kép
 2007. július 22-én a késő délutáni órákban a férjem hazaért az anyjával való találkozás után. Először a konyhában üvöltözött velem, mindennek elhordott, és közölte, hogy irigylem a csodálatos kapcsolatát az anyjával. Bementem a 9 és fél hónapos kisfiunkhoz, aki a földön játszott. Én előtte álltam meg, a férjem levetette magát a túloldali fotelba, onnan folytatta a szidalmazásomat. A konfliktus forrása az volt, hogy a mama szerint én szándékosan éheztetem a fiunkat. Amikor rám parancsolt, hogy adjak enni a gyereknek, rá néztem, és akkor már én is kiabáltam: "Nézz már rá Petire! Ha szerinted és anyád szerint ez a gyerek sovány, akkor nektek van szükségetek pszichológusra!" (Előzmény: a kisfiam születése után minden esetben, ha vitánk volt, megkaptam, hogy gyermekágyi depresszióm van, és pszichológushoz kell mennem.) Ahogy kimondtam ezeket a szavakat, fölpattant a fotelből, a bal csuklómnál fogva lerántott a kanapéra, rám térdelt, és elkezdett fojtogatni. Aztán az arcomba üvölt
További információk

Fiam születésnapjára

-
Kép
Én holnap az anyát ünneplem, ki szülte e gyermeket. A nőt, aki kitartott, bármi történhetett. Ünneplek minden nőt, kit férje bántott, megvert. De ő erősebb volt, mert ebből is felkelt. Én holnap az anyát ünneplem, aki férfit nevelt. Közben a Sötéttel harcolt, és csak erősebb lett. Ünneplek minden nőt, kit bajában magára hagytak. Sem érzelmileg, sem anyagilag nem támogattak. Én holnap az anyát ünneplem, ki gyógyította magát, hogy fiának ne adja át ősei fájdalmát. Ünneplek minden nőt, ki elég bátor volt, hogy más utat válasszon, ne azt, ami holt. Én holnap az anyát ünneplem, ki ejthet bár ezer könnycseppet, szépen letörli őket, és a Gonosz arcába nevet. Ünneplek minden nőt, ki sokat sír és nevet. Akárhányszor tapossák meg, ő még mindig szeret. Én holnap az anyát ünneplem, és vele a gyermeket. Mert ezt a lélekköteléket eltépni nem lehet. Ünneplek minden nőt, és minden gyermeket, kiket nem a vér köt, hanem a szeretet. Én holnap elcsendesedek. És nézd, Kincsem, nem sírok már! Mert lélekben
További információk