Könyvbemutató Tündérföldön

  Minden könyvbemutatómra nagy lelkesedéssel készülök, a legutóbbit azonban nem várt nehezítő körülmény előzte meg. Már hétvégén gyengélkedtem, ezt igyekeztem könnyed túrával kúrálni. Nos, nem volt olyan jó ötlet. A hétfő délutánt már végig aludtam, aztán éjjel pokoli fejfájásra ébredtem. Egyik gyógyszer a másik után, hatás semmi. Ennek a fele se tréfa! Mondjam le az utolsó pillanatban? Azt már nem!

 Kora délután áttámolyogtam Tündérmamához (nincsenek véletlenek!), és kértem egy jó erős kávét. Előttem csinálta, de nagyon jól ért a varázslathoz, mert nem jöttem rá, mi a különleges összetevő. Megittam egy jó adaggal, és olyan lettem, mint tini nindzsa teknőc adrenalinlöket után. 

 Hajat mostam, felöltöztem, és bepattantam az autóba. Mondanám, hogy Üllőig száguldottam, de nem lenne igaz, két dugóban is araszoltam, de így is időben odaértem.

 Köszöntem a kert tündéreinek, aztán bevonultam (egy írónő adjon a stílusra). Az igazgatónő, Hajni nagyon kedvesen fogadott, a többi munkatárs is úgy bánt velem, mint régi kedves ismerőssel. És kérem, engem itt házi pogácsával és süteménnyel vártak! Kevésbé írónősen boldog hörcsöggé válva be is toltam két szelet isteni sütit, aztán ráébredtem, hogy kétszer elmentem aznapi moderátorom mellett. Mély bűnbánattal lelkemben és porcukorral szám szélén bemutatkoztam. 

 Nagyon energikus, jókedélyű embert ismertem meg benne. Annyira jól éreztem magam, hogy elfeledkeztem betegségről, fejfájásról, feloldódtam a beszélgetésben. Nagyon örültem, hogy a komoly téma ellenére helyet kapott a vidámság. Azt gondolom, a gyógyulásunk célja a boldogság, és minél gyakrabban engedjük meg magunknak az örömöt, annál könnyebben valósul meg.

 István határozottan, nagyon jó kérdésekkel vitte végig a beszélgetést, többször idézett a könyvből, aminek külön örültem, mert magam is észrevettem több alkalommal, és tőle is megkaptam kritikai észrevételként, miután megnézte a debreceni bemutatóról készült videót, hogy nagyon jó az egész, csak épp alig beszélek a könyvről. Bele kell még ebbe rázódnom...

 Azért érintettem a komolyabb témákat, a nézők és István arca is erről tanúskodik. A másik ok, amiért tetszik ez a kép, hogy látható a skorpió tetkó, amit elhelyezkedése miatt ritkábban tudok megcsodálni. Annak is örültem, hogy bár inkább az idősebb korosztály képviseltette magát, nagyon nyitottak, érdeklődők voltak.

 A bemutató után folytatódott a kényeztetésem, kaptam ajándékot. Itt szeretnék hálát rebegni a fotósnak, mert szenzációs képeket csinált, mindegyik tetszik.

 A következő kép az egyik kedvencem. Nem, nem azért, mert nem látszik az arcom. Ez a kép jól tükrözi azt a vidám, oldott hangulatot, amit végig élvezhettem, és amiben lubickoltam is rendesen.

 A végén még váratlan feladatot kaptam: írjak valamit a könyvtár számára. Szerintem ez a kép is igen kifejező: félig sokkos állapotban igyekeztem valami bölcset és maradandót megfogalmazni. Épp magamat biztatom félhangosan: menni fog, Ivett! Mondjuk, hogy sikerült 😃

 Bízom benne, hogy nemsokára visszatérek Tündérföldre egy újabb beszélgetésre 💚