Konyhaszamuráj
A mézeskalácsot már akkor is itthon csináltuk, de abban is igen tevékeny szerepet vállalt, konkrétan begyúrta, kinyújtotta, aztán együtt folytattuk, a díszítést pedig már teljesen rám és a fiamra hagyta. Az én drága kamasz fiam már nyeglén eltávolodott több korábbi karácsonyi hagyományunktól, mint például a Jégvarázs közös megtekintése (nem értem, mi baja a cuki történettel 😃 ), ám a mézeskalácshoz továbbra is ragaszkodik. Mit tehet egy anya? Mézeskalácsot süt! Tavaly voltak enyhe gondjaim a nyújtással, először odaragadt, majd a sok liszttől szétesett a tészta, az első adagot korrektül szénné égettem. Nem az volt az ünnep fénypontja számomra, az biztos.
Idén nagyon ravaszul kérdeztem meg: "Hogy szeretnéd, legyen mézeskalács?" Finoman sugallva, hogy ha ő nem ragaszkodik, engem le lehet beszélni...de a kis mocsok gondolkodás nélkül rávágta, hogy igen (bezzeg idén se festett velem aranyos karácsonyi díszeket, a Jégvarázsról meg már ne is beszéljuünk!). Megadóan felsóhajtottam, és eldöntöttem: idén professzionálisan állok a dologhoz. Eddig a konyhaasztal szolgált nyújtó felületként, de most mély elhatározással vettem egy igazi, hamisítatlan nyújtódeszkát. Most már akár akarja a csemetém, akár nem, jövőre is sütünk! 😊 A boltban kaptam nagyon klassz tippet a deszka beavatására, azt elvégeztem, és végtelen optimizmussal láttam neki a folyamatnak. A begyúrás sima liba volt! Megy ez kérem! Nem akartam kezet mosni, így a fiamat kértem, vágjon le Folpackot. Ő meg azt nem akart. Ebből az adódott, hogy ő fogta, én vágtam. Ez egyébként a legveszélyesebb megoldás, egyszer jó közel kaszaboltam a fóliát a kezétől, jelezte is felháborodva. Visszatámadtam, hogy ha hajlandó lett volna vágni, ez nem történik meg. Ügyvéd lesz a fiam, akárki meglássa! Azt felelte ugyanis az én kicsi szentem: látta, mennyire élvezem a vagdosást, csak azért hagyta. Olyan voltam, mint egy szamuráj! (Tud hízelegni a kis büdös, az biztos.) Nevetve rákontráztam: KONYHASZAMURÁJ!
Most, hogy megvolt a kinevezésem, végképp nem vallhattam kudarcot. Másnap eljött az igazság pillanata. Gyerekek, ez a nyújtódeszka nem hülyeség, bárki találta is ki! Olyan szépen, engedelmesen simult a tészta, kicsit sem ragadt, igazi élmény volt a nyújtás! Már csak enyhén szenes, szinte élvezhető volt az első adag is, a többi meg egyenesen finom! Büszkén jelentem ki: küldetés teljesítve!
Szép napokat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése