Advent

                                    

  Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy nem vagyok vallásos. Van egyfajta személyes hitvilágom, amibe beleférnek angyalok, tündérek és még huncut koboldok is :) És az adventi koszorú.

  Az én gyerekkorom fájdalmas, rettegéssel, érzelmi gyötréssel, lelki bántalmazással teli. Amikor megszületett a kisfiam, nekem nem nagyon volt hova visszanyúlni, milyen szokást szeretnék továbbvinni. Azt tudtam pontosan, mit nem szeretnék. Így viszont volt lehetőségem saját szokásokat kialakítani. Kisded korától egyedül neveltem a kincsemet, ezért mi segítettünk a Jézuskának, mi választottunk fát és mi is díszítettük fel. És ekkor hallottam először az adventről (vagy ekkor figyeltem föl rá). Olvastam advent angyalairól és azonnal megtetszett ez a szép szokás, hogy hétről hétre angyalokat hívjunk az otthonunkba. Amikor nagyobbacska lett a fiam, együtt díszítettük föl a koszorút, és én ekkor a lelkemet is. 

  Aztán olvastam egy másik megközelítést, asztrológiai alapút, az is nagyon tetszett. A lényege ugyanaz: hétről hétre szép, tiszta minőségekkel megtölteni a lelkünket és az otthonunkat. Tavaly olyan kis lázadó hangulatba kerültem, mindentől függetlenül választottunk szép színes gyertyákat. Az is a mi koszorúnk volt. Idén visszatértünk a csillagminőségekhez, nem annyira szándékosan, két gyertyát a fiam választott ki, kettőt én. Ő közben kamasz nagyfiú lett, a karácsonyi díszek közös festegetése már elmaradt, de legnagyobb örömömre a koszorú készítésében részt akart venni. 

  Elővettem az elmaradhatatlan narancsszeletet, bogyókat, tobozokat és nekiláttunk. Na most rólam tudni kell, hogy a koszorú és a karácsonyfa díszítésében nem ismerek határt. Csak még egyet ide, ez még olyan szép lenne oda! Velem ellentétben a fiam a minimáldíszítés híve, ezért mindig eljön az a pont, ahol neki már bőven elég, szerintem meg épp kezdünk belejönni :) Amikor megéreztem, hogy elértük ezt a pontot, bátortalanul megkérdeztem: -Szerinted jó lesz így? Az én imádnivaló gyermekem pajkos tekintettel visszakérdezett:-Szeretnél kicsit kettesben maradni vele? 

  Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés, én még 1-2 díszt fölcsempésztem és elégedetten fölhelyeztem az asztalra a közös mesterművet. És úgy éreztem, ennél szebben nem is léphetnénk advent misztikus időszakába, vidámsággal, együttléttel, szeretettel 💓

  Mindannyiunknak kívánok meghitt, örömmel, szeretettel teli adventet! :)