Vidám okmánycsere

 

  Régi hűséges olvasóim tudják, hogy nemrég névváltoztatásra szántam el magam. Kis lépés a nevemnek, nagy lépés a lelkemnek-így foglalhatnám össze. Annyi történt ugyanis, hogy a keresztnevem végén lévő (számomra érthetelen és fölösleges) 'a' betűtől megváltam. 

  A türelem próbája volt ez számomra. Ha már évtizedekig fontolgattam a döntést, most legyen meg azonnal! Nem lett. Már az intézkedés megkezdésére is heteket kellett várnom. Aztán csak teljes eljárás keretében lehetett elbírálni (ne kérdezzétek, mi az, lényegileg: hosszabb ideig tartott). Aztán a drága szülővárosom anyakönyvi hivatalát is meg kellett járnia, ahol iktatták, visszaküldték. Néhány hónap, és már el is indulhattam az iratcserére.

  Gyakorlati érzékemet újból megcsillogtatva megkértem a könyvelőmet, hogy foglaljon nekem időpontot (ha tehettem volna, el is küldöm magam helyett!). Ő rutinosan kettőt is foglalt, hogy mindent egyszerre el tudjak intézni. 

  Az utolsó pillanatban vágtattam be, és áttörtettem az előtérben várakozó tömegen, feltéptem az ajtót... az a jó bennem, hogy az agykéreg ilyenkor is dolgozik :) Bájos mosollyal visszafordultam: nem lehet még bemenni? Nem lehetett. Szolidan félreálltam. Amikor nyitotta a biztonsági őr az ajtót, előzékenyen előreengedtem egy várakozót (alapvetően nem vagyok pofátlan, most így jött ki, hogy a többiek előtt mentem be). 

  Rögtön sorra is kerültem. Tavaly már jártam ennél a hölgynél, nagyon kedves, rendesen élvezet nála ügyeket intézni. Most is kellemesen elcsevegtünk, amíg dolgozott, készített rólam egy ijesztő képet (nem az ő hibája, nem látszódhatnak a képen a fogak, így vidám mosoly helyett valami egészen fura fintort vágok, bűnügyi nyilvántartásba tökéletes). Aztán tájékoztatott, hogy a TAJ kártyát nem ő csinálja, az adókártyát meg a NAV-nál kell intézni. Átsétált a kollégához, hogy tud-e már fogadni, még várnom kellett egy kicsit.

   A kolléga fura fazon volt, elsőre kicsit lekezelő. Megkérdezte, mikor lett kész a névváltoztatás. Rávágtam: "Hát most!" Január elején kaptam meg az új anyakönyvi kivonatot, ez ügyintézési időben mérve mostnak számít. Kiderült, hogy szerinte nem, akkor engedelmesen bevallottam, hogy már két hete. Aztán úgy folytatta:"Egy 'a' betűvel kevesebb, ennyi?" Éreztem, hogy ez nem az a pillanat, amikor érdemes hosszú mélylélektani fejtegetésbe bocsátkozni az aprónak tűnő változás rám gyakorolt óriási hatásáról, így rövid igennel feleltem. Már azt hittem, végeztünk is, amikor visszatért a szépen laminált új kártyával. De ekkor pillantása az adókártyámra esett, ami a többi irattal együtt az asztalon hevert előttem, és szigorú pillantással nekem szegezte a kérdést:"Maga rendes orvos?" Ez egy váratlan fordulat volt így reggel éhgyomorra, de visszanyelve összes vicces válaszomat kacagva feleltem: az volnék. Erre kicsit zavarba jött (ha! 😁 ), és elkezdett szabadkozni, lehetnék ügyvéd is, ő így értette. Nagylelkűen megbocsátottam neki, utána már sokkal kedvesebb volt ő is. Kifejtette, gyorsan csináltassam meg az adókártyát is, mert ha más a név, abból mindenféle gondok lehetnek. Még meg is hatódtam, hogy így vigyáz rám, nehogy bajom essen! Vidáman elköszöntünk.

  Okleveles paragyár vagyok, így hazaérve azonnal hívtam a könyvelőmet. Ő már rég bejelentette a NAV-nál a változást. Imádom ezt a nőt!

  Relax van. És új év új névvel 😊