Vidám nap

   Rég voltam ilyen felszabadult és nyugodt, ajándék volt nekem ez a nap. Legyen nektek ajándék a története 😊

  Rögtön reggel láthattam a fiamat (most az apjánál van, csak átszaladt egy elintéznivaló miatt). Pár percig a nyakába csimpaszkodtam, amit meglepően jól tűrt, aztán ment a dolgára én pedig Dunakeszi felé vettem az irányt. Az elmúlt hónapok több szempontból lehetetlenné tették, hogy ússzak, így igazi kincs most minden lehetőség. 

  A Dunakeszi szabadstrand első pillantásra belopta magát a szívembe gyönyörű, fákkal övezett sétányával és hangulatos napozó területeivel. Ma voltam harmadik alkalommal, így rutinosan helyezkedtem el a törzshelyemen. A strand hossza 250 méter, elsőre gondoltam is, ha teljesen jól lesz a térdem, vajon tudok-e eleget úszni? A mai nap választ adott. Ok, nem voltam túl gyors, de eleinte így is láttam, ahogy sodrással szemben lassacskán haladok. Aztán fura módon elkezdtem távolodni a parttól. Úgy érzékeltem, változik a táj, kezdtem izgulni, nehogy beleakadjak a strand felső határánál levő csónakok valamelyikébe. Megálltam, hogy körülnézzek. És kérem, precízen ott voltam, ahol indultam, csak jóval bejjebb. Elképzeltem, hogy nézhetett ki a partról, ahogy alakom egy helyben távolabb lebeg, miközben látszólag lelkesen tempózom előre, és rám jött a röhögés.

  Kiúsztam és kicsit körülnéztem. Volt ott egy apa a kisgyerekével, aranyosak voltak. Lefeküdtem napozni, és hallottam, ahogy kedves hangon szólongatja:"Lara, gyere ide. Gyere szépen!" Anyai szívem meghatódott: milyen rendes apa! Kiderült, hogy Lara a velük levő kiskutya, akire igen nagy figyelmet fordított a férfi. Azért néha a gyerkőccel is játszott (aki egyébként kisfiú volt) 😃

  Ezután egy orosz különítmény költözött mellém, megkopott tudásommal egy szót sem értettem abból, amit beszéltek, de aranyosak voltak. Egyikük együttérzőn rám mosolygott, amikor grimaszolva elértem a törölközőt a kagylókkal meghintett kavicsokon áttipegve.

  Hazafele engedtem a Decathlon csábításának, de egészen visszafogott voltam, csak azt vettem, amiért beszaladtam...meg egy finom citromos italt. 

  Itthon elkészültem és mentem a kedvenc fül-orr gégész doktornőmhöz. Imádom, úgy ismer, mint a rossz pénzt. Amikor megérkeztem, bemutatott az asszisztensének (most nem a szokott helyre mentem), aztán úgy folytatta, nyugodtan menjen haza, nekem semmi bajom. És persze igaza volt. Pedig nagyon félelmetes leírást adtam a fülkagylómról! Nem kaptam el semmilyen egzotikus fertőzést, csak egy kis ekcéma. Aztán jót beszélgettünk. Kezdem fülön csípni magam, hogy tulajdonképpen ezért megyek hozzá időről időre. Olyan szeretetteljes, együttérző lénye van, hogy valósággal lubickolok az aurájában. Amikor kikísért, még tett egy kedves gesztust, amitől csordultig telt a szívem hálával iránta és az élet iránt.

  Világomban minden rendben van.

😊